Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

duda hangja mellett, a gója száját a le nyúló sineg által tactus szerént tsattogtatván, — ezen figurát nevezik Turkának, és ezt nagy vigassággal követelik a helység uttzáin végig." 270 A turkajárás szokásának népszerűségét a korai adatok jól mutatják. A hazai románok népi kultúrájával foglalkozó közleményekben, a múlt század végétől kezdődően alapos leírásokat olvas­hatunk a szokásról. Moldován Gergely írja, hogy a román turkajárás, illetőleg a turkatáncoltatás Erdély minden részében ismeretes volt. 271 A Hunyad megyei turkajárásról SchmidtTibolt, 212 az Arad megye­iről Gyárán Gyula 272, 2.x Alsófehér megyeiről Moldován Gergely 211 " a S^olnok-Doboka megyeirőlSeemayer Vi/ibáld 215 !!}^ részletes leírást. A közlemények természetszerűleg egy-egy megyében csak néhány román község turkajárására terjednek ki, bizonyos általánosítással a többi román közösség ide vo­natkozó hagyományára. Külön megemlítjük még Oros^ Endrének az apahidai (Kolozs m.), 276 Semayer Vilibáldnzk a rézbányai (Bihar m.) 277 turkajárásról való leírását. Mindezeken kívül a következőkben számos közlésre, adatra teszünk még utalást. A román turkajárás a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik. Ezt az időpontot tekinthetjük ál­talánosnak. Néhány helyen, mint pl. Magyar-Décsen és Szamosújváron húshagyókedden, Apahidán újévkor jártak a turkások. A húshagyó keddre való eltolódás bizonyíthatóan csak a protestáns vi­dékeken következett be. 278 Az újévi turkajárás egyrészt még a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik, másrészt a karácsony ünneplésének egyházi-naptári eltolódásából magyarázható. A román turka állatmaszkos szokásnak a karácsonyi időponthoz való kapcsolódását rendkívül fontos hangsúlyoz­nunk, mivel az európai párhuzamok megvonásakor ennek determináló jelentősége van. A szokás közpond alakja az állatmaszkba öltözött szereplő, a turka~turca, ill. curka~turca. A maszk legfontosabb kelléke a többnyire fából készített állatfej. A fej alsó része — az állat áll­kapcsa - zsinór segítségével mozgatható. A megfigyelők az állatmaszkot rendszerint szarvasfejhez hasonlítják. 279 Némelyek azonban csak hosszúkás, végefelé keskenyedő gólyacsőrszerű állatfejről ír­nak. 280 A maszk megfelelő állattal való azonosításában mutatkozó eltérések a szokás értelmezésében zavarokat okoztak. A probléma a turka szóból is ered, amelyet különbözőképpen magyaráztak. A turkafej egy botra van erősítve, amely azonban nem látható, mivel a nyaki résztől az állatot megjelenítő szereplővel együtt valamilyen lepel, kendőkből vagy háziszőttes szőnyegekből össze­varrt takaró borítja be. A turka „ruhájára" különböző szalagokat, díszeket, csengőket erősítenek. A turkafejen többnyire szarvak is vannak, amelyek végeit szalaggal kötik át, arra rézkarikákat, 270 Fényes Elek: Magyar Országnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai te­kintetben. Pesten, 1839. 52-53. A kéziratot utólag közzétette: S'chram Ferenc. Két XIX. század eleji kézirat. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadványai (Szerk.: Dankó Imre), Nr. 39. Gyula, 1962.; Feltűnő, hogy Fényes Elek turka helyett furka-t ír.; A turkajárásra Kétegyházáról (Békés m.) már 1770-ből van adat. Egy kétegyházi jobbágy említi vallomá­sában: „Annakelőtte ép testtel és egész erővel voltam, sőt sok helyen nem találtatott annak előtte olyan turkás, mint én. Próbáltam ugyan azolta is egyszer valami szemlaki emberekkel egy estve a turkásságot, de korántsem úgy, mint annak előtte, ... nem lévén semmi erőm" Implom József. Olvasókönyv Békés megye történetéhez, II. Békéscsaba, 1971. 271 Moldován Gergely: Alsófehérvármegye román népe. In: Alsófehérvármegye monográfiája, I. 2. Alsófehérvármegye néprajza. Nagy-Enyed, 1899. 959. 272 Schmidt Fibolt. A turkajárás Hunyad megyében. Népr. Ért, XI. 1910. 102-117. 273 C^árán Gyula: i. m. 221-225. 274 Moldován Gergely: i. m. 958-959. 275 Seemayer Vilibáld: Turkajárás Szolnok-Dobokában. Népr. Ért, III. 1902. 97-109. 276 Oros Z Endre: Oláh turkajárás Apahidán. Ethn, XXII. 1911. 304-305. 277 Seemayer Vilibáld: A rézbányai turkajárás. Népr. Ért, IV. 1903. 23-29. 278 Seemayer Vilibáld: i. m. 1902. 101. 279 L. pl. Moldován Gergely: i. m. 958.; Moldován Gergely: A románok. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. Budapest, 1901. 341, 432.; C^árán Gyula: i. m. 222.; Kollárov Mó^es htván: i. m. 452. 280 Pl. Oros^ Endre: i. m. 304—305.; Schmidt Fibolt i. m. 107.; Matuska Eás^lóné: Krassószörényi lakodalmi szokások. Ethn, XI. 1900. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents