Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

neggel mozgatható. A fej egy nyélre van erősítve. A nyakrészhez különféle szőnyeget, lepedőfélét erősítenek, amely alá bebúvik a turca-mzszkot vivő férfi. A botra támaszkodik. A turca-játékos tánc közben négylábúnak látszik, azaz igyekszik utánozni az állatot. A turca-játék résztvevői különböző colinda dalokat énekelnek. A turca a jelenlevők szórakoztatására táncol. A pénzadományt a turca a szájával veszi fel a földről vagy az asztalról. Ez elég nehéz művelet és sok vidám jelenetre nyújt alkalmat. Egyes változatokban a turca-t „lelövik" és „meghal". A szokásban részt vevők a kapott adományokból közös mulatságot rendeznek. A román turca-szokás a megjelent nagyszámú közlemény nyomán úgy tűnik, hogy sokkal változatosabb, többrétűbb, mint az ukrán változatok, vagy mint a hajdúdorogi hasonló karácsonyi játék. A szokásnak rendkívül sok variánsa van, mind a colinda-dalokat, mind pedig a szokásban részt vevők összetételét, a játék bemutatásának mozzanatait illetően. Igen gyakran az idetartozó szokásokat csak a turca-ma.szk kapcsolja össze egymással. A típusok, formák megállapításához a román karácsonyi hagyománykör teljes felmérésére van szükség. A magyarral, szerbbel és a ruténnal való összefüggés kérdését a fő jellegzetességek nyomán megvizsgálhatjuk. Véleményem szerint Hajdúdorogon gyérszámú román nemzetiségű lakos lehetett, vagy pedig azok, akik ott letelepültek nem ismerték a kecskemaszkos karácsonyi szokást. Ez utóbbi azonban kevésbé valószínű, mivel a turca rendkívül népszerű volt az erdélyi románok és általában a magyar nyelvterülettel határos románság körében. A románokkal települt területeken a szokás, illetőleg a maszk neve turca, capra stb. Ezek közül a terminológiák közül egynek sincs nyoma a hajdúdorogi hagyományban. Hasonlóképpen nincs nyoma olyan colinda-énckékriek, mint amilyenek az erdélyi románok karácsonyi turca szokásához kapcsolódnak. Ebből következően a szokás szerkezetileg sem mutat kapcsolatot. Nagyon valószínű, sőt bizonyosra vehető, hogy a román származású lakosok szokásaikban igazodtak a többséget képviselő szláv lakossághoz. A szokás tekintetében szerencsés találkozásról beszélhetünk, mivel mindhárom nép hagyományában ismeretes volt a kecskemaszk, illetőleg ennek az állatmaszknak a karácsonyi szokásokban való megjelenése. Ennek a tényezőnek kétségkívül jelentős szerepe lehetett a szokás fennmaradásában. A hagyományhoz való ragaszkodás annál inkább figyelemre méltó, mivel Hajdúdorog lakossága valószínűleg már a 18. században teljesen magyarrá vált. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy Hajdúdorogon a kecskemaszkos szokás összefügg a lakosságnak az egykori, a betelepülés előtti eredeti kultúrájával. Jó példája ez annak, hogy a népi kultúra évszázadokon át megőriz egy-egy olyan elemet, amelyből a közösség etnikumára következtethetünk. A néphagyomány fenti vizsgálatának tanulsága szerint szláv kapcsolatú szokás maradt meg mind a mai napig Hajdúdorog már évszázadok óta magyar közösségének népi kultúrájában. Tur^ajaras (ErdéCyôen és a magyarországi románokékor ében Az előzőekben többször említettük, hogy a kecskemaszkos játékok körébe tartoznak a turca, túron, turica stb. néven ismeretes állatmaszkos alakoskodások is. A kapcsolatok és az összefüggések vizsgálata számos olyan problémát vet fel, amelyre a választ csak igen beható kutatás nyomán kaphatjuk meg. A vizsgálatokhoz néhány alapvető kérdés felvetése, előrevetítése szükséges. Mindenekelőtt bemutatjuk a magyarországi románoknak, illetőleg tágabb értelemben azoknak a román közösségeknek