Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
sangkor jelent meg a kecske a fonóban. Az alakoskodó a fejére egy fakantát húzott, vagy befestett gyolcsdarabból készített álarcot tett az arcára. Kifordított bundát öltött, csengettyűt akasztott magára, s a fonóban négykézlábon járva ijesztgette a lányokat. 237 Ezekből a párhuzamokból kitűnik, hogy a keletmagyarországi kecskealakoskodáshoz hasonló, ill. azzal megegyező állatmaszkos szokás erdélyi területeken úgyszintén ismeretes, s a közveden kapcsolatot ezek irányában kereshetjük. A kecskealakoskodás előfordulási ideje és alkalma azonos: elsősorban farsangkor, a fonóházban jelent meg a kecskét alakító játékos. Az említett példákban a kecskemaszkot fából készítették. Ez kétségkívül jelentős különbségnek látszik. A kelet-magyarországi, s így pl. a panyolai kecskemaszk sokkal egyszerűbb, primitívebb, s mélyen a hagyományba visszanyúló eredetet sejtet. A kutatás a magyar kecskealakoskodást a román turkajárássú hozta kapcsolatba. Erről alább részletesen szólunk. Ha kecskemaszkos alakoskodók csak az erdélyi magyar hagyományban fordulnának elő, az átvétel iránya kétségkívül a román tradíció felé irányulna. A keletmagyarországi kecskemaszkos farsangolás egyáltalában nem hozható összefüggésbe a román párhuzamokkal. E tekintetben a további magyar területeken ismeretes kecskemaszkok is e problémakör tágabb vizsgálatát teszik szükségessé. A román turkajárás a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik. Ezt az időpontot tekinthetjük általánosnak. Néhány helyen, mint pl. Magyar-Décsen és Szamosújváron húshagyókedden, Apahidán újévkor jártak a turkások. A húshagyókeddre való eltolódás bizonyíthatóan csak a protestáns vidékeken következett be. Az újévi turkajárás egyrészt még a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik, másrészt a karácsony ünneplésének egyházi-naptári eltolódásából magyarázható. A román turka állatmaszkos szokásnak a karácsonyi időponthoz való kapcsolódását rendkívül fontos hangsúlyoznunk, mivel ebből — és természetesen számos formai s funkcionális elemből - a magyar és általában az európai kapcsolatokat illetően fontos következtetést vonhatunk le. A kecskemaszkos szokások széles körben ismeretesek az európai néphagyományban. Eredetüket, funkciójukat illetően számos magyarázatot ismerünk. A kecskével kapcsolatos kultusz mélyen visszanyúlik az andk kultúrákba, Kecskefej. Néprajzi Múzeum, Its^.: 68.120.11. Kecskefej. Csonka, Szatmár m: Néprajzi Múzeum, lts%: 127 705 237 Kres^Mária: A fiatalság társas élete a kalotaszegi Nyárszón. Néprajzi Közlemények, V. 1960. 1. sz. 111—112. ÉszakMagyarország területéről Viga Gyula említ pompás példákat, amelyeket másutt ismertetünk. Viga Gyula: A szájhagyomány kecskéjéről. A Herman Ottó Múzeum Közleményei, 16. 1977. 137.
