Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

KECSKÉSGAZDA: — No, idefigyeljenek! (A kecskealakoskodó egyik legény lepedője alá nyúl, hogy „megmutassa a tőgyit", de a kecske elfarol, s hirtelen döf egyet, úgy hogy a gazda a fonó lányok közé perdül.) ISMÉT EGY LEGÉNY: — No, várjon csak, majd én megvizsgálom! MÁSIK LEGÉNY: — Én meg a másikat nézem meg! A fonóbeli két legény a kecskék farához nyúl, s egyszerre kiáltanak fel: — Bakkecske! A jelenlevők ezen jól derülnek, s ezzel a jelenet lényegében véget ér. Kocsordon kecskefarsangosnak 17—18 éves fiúk öltöztek fel. A játék szereplői: kecske, a kecske gardája (vezetője), kísérő, be kerestető. A kecskét alakító személy térdre ereszkedik. Hosszú, fekete gubát terítenek rá. A guba két ujja szabadon marad. Az egyik ujja játék közben az illető hátán fekszik, a másik ujjából a kecske nyakát, fejét alakították ki. A játékos a két térdére és a jobb könyökére támaszkodik, bal kezében A kecskék viaskodása. Panyola, Szabolcs-Szatmár m. A kecskésgazdajáték közben. Panyola, Szabolcs-Szatmár m.