Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A versenylövést ének és párbeszéd előzte meg. A legénykék vitáztak és összevesztek azon, hogy lelőjék-e a két halálra ítélt kakast vagy sem. A többség a kakas kivégzését akarta, a védő jobbnak látta az ítéletbe beleegyezni, egyébként a többiek felháborodásukban őt nyilaznák le. Ezt követően elbúcsúztatták a kakast. A búcsú elhangzása után a fiúk a táblára lőttek. Aki a kakas hasa közepére festett fekete pontot eltalálta, az a győztes. Ezután visszavonultak a faluba, ahol a kakasokat egy háznál megkopasztva elkészítették, s elfogyasztották.

178 Egy szebeni magyar faluban, Szakadáton úgyszintén a húsvéti szokáshagyomány körébe tartozott egy kakas megölése táncos mulatság keretében. Húsvét első napján a falu közepén, gyepes térségen egy oszlophoz kakast kötöttek. Az ifjúság teljes számban kivonult a térre. A nők különösen ünnepélyes alkalomnak tartották a kakasütést. Már hetekkel korábban készülődtek, hogy ezen a napon bemutathassák legszebb ruhájukat. Erre az alkalomra ugyanis a szomszédos románok is elmentek. A kakasütés főbb mozzanatai a következők: Tánc közben a legények vesszővel ütögetik a kakast. Az ún. öreglegény táncolását háromszor szakítja meg, s mindháromszor rásújt a kakasra. A harmadik ütés után rögvest futásnak ered egy távolabbi (kb. 400 m) már előre meghatározott cél felé. Ezt látva a többi legény is abbahagyja a táncot, s egymással versenyezve igyekeznek elérni a célt. Eközben a legények apja bicskával elvágja a kakas nyakát. A győztes legényt a többiek vállukra veszik, s nagy kísérettel viszik a faluba. Ha nem az öreglegény ért elsőnek a célba, köteles volt fizetni a többieknek egy vider (10 liter) bort. A kakast levesnek főzték meg, s az esti táncnál az ifjúság közös vacsorán fogyasztotta el.

179 A további párhuzamokat illetően a kakasütésre jeles naphoz kapcsolódó példákat a magyar nyelvterületen a Dunántúlon találunk. A Baranya megyei Nádasdon húshagyó másnapján a falu fiatalsága a kocsma udvarára ment, ahol földbe ásott cövekhez kakast kötöttek. A kakastól mintegy 20 lépésnyire egy legény szemét bekötötték, kezébe csépet adtak, egy odahelyezett hordó körül néhányszor körülvezették, majd a kakas irányába állították. A legény feladata, hogy bekötött szemmel a kakashoz találjon, s azt cséppel leüsse. Akinek ez sikerült, a nap hőse lett. Zeneszó mellett bevonultak a kocsmába, ahol a kakast elkészítették, elfogyasztották, s gyakran a részegségig mulatoztak.

180 Feltételezhető, hogy a nádasdi játék a német telepesek szokáshagyománya körébe tartozott. A Baranya megyei német falvak jellegzetes szokása volt a kakasütés. Részben alkalomhoz, részben naptári naphoz kapcsolódott. Húshagyókedden történt általában a kakasütés, azonban búcsúk alkalmával is gyakran előfordult. A szokás menete a következő: A legények a földbe ástak egy nagy kakast, csak a feje látszott ki a földből. Lányok kendővel bekötötték a legények szemét. Kezükbe csépet adtak, 20-30 lépésnyi távolságból a legények elindultak a kakas felé. A cél az, hogy első suhintásra eltalálják a kakas fejét. Azonban ez bekötött szemmel nem volt könnyű feladat. A kakas178 Makkal Endre gyűjtési útmutatójában azt írja, hogy a kakasütés, illetőleg a kakaslövés az 1930-as években még élő népszokás a Brassó megyei Apácán és a Hunyad megyei Nagypestyénben, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szokást Erdélyben csak nagyon kevés helyen ismerik. Ugyanebben a gyűjtési útmutatóban Nagy l^ajosné Mihályi Ro\a tollából lejegyzést találunk az apácai kakaslövésről. Makkai Endre: Húsvéti néphagyományaink. In: Tavaszi néphagyományaink (Szerk.: Nagy Ödön). Kolozsvár, 1939. 27.; Nagy I^ajosnéMihályi Ró%a: Kakaslövés Apácán. In: Tavaszi néphagyományaink (Szerk.: Nagy Ödön). Kolozsvár, 1939. 32-34.; Dömötör Tekla: Naptári ünnepek, népi színjátszás. Budapest, 1964. 99.; Sipos Bella: Egy népi játék Apáczai Csere János szülőfalujában. Művelődés, 1956.; Sárkány Mihály: Tyúkütés és kakaslövés. Elet és Tudomány, XXXIV. 1979. 598-599. 179 Váms^er Gé%a Szakadatról szóló, 1940-ben megjelent könyvében, mint akkor is gyakorolt szokást írja le a kakasütést. Ez a késői adat a szokásnak mély gyökerű hagyományára utal. Szakadat alig 250 főnyi magyar szórvány a Szeben megyei szászok és románok között. Igen erős kulturális hatás érte őket, különösen a szászok részéről. A szakadáti magyarok szokásaikban, viseletükben stb. a szászokhoz igazodtak. Váms^er Gé^a: Szakadat. Egy szebeni magyar szórvány. Kolozsvár, 1940. 13, 121-122. 180 Réső Ensel Sándor, i. m. 201.