Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
Kétszer születtem világra, Voltam sokaknak hasznára, Időkornak megmondó]a: Éjjel mindenkori óra. Ily hasznos voltomra nem néztek Hanem értem adták pénzek? Meghizlalván, az ő ívjek Megronta s nyílval megöltek. Nyilok miatt lön halálom E világból kimúlásom, Mire volt hizlaltatásom? Tyúkok között kodácslásom? Bőrömet úgy megugatták, Mint a rostát úgy csinálták, Szegény fejemet nem szánták, De nyilokat mind rám szórták. íjj ereje s nyilak mérge, Bőrömet megfeszegette; Fejemet földhöz szegezte, Erőmet is mind elvette. No borbát fonó asszonyok, Kik csak kakas szóra vártok, Én többet nem kenternálok, Mert engemet pénzért adatok. Ti kakasok vigyázzatok, Diákokat ahol láttok, Magatokat elvonjátok: Velők szembe ne szálljatok. Kikirikí az utcákon, Kikirikí a tyúkokon, Kikirikí a hivukon, Kikirikí a pajtákon. Hallod-e te kakas koma, A szomszédnak jó kántora, Nincsen nálad melódia, Oda lett a hangos nóta. Immár többet nem szólhatok, Mert nyilak mérge elfojtott. Azért rólam tanuljatok Élők, hogy így ne járjatok. Az ének hangjai mellett a kakast lelőtték, a tyúkot agyonütötték. Aki a halálos lövést, illetőleg ütést adta az áldozatra, az lett az ünnepelt; azé lett a dicsőség, valamint az áldozad állat is, amelyet a leány leány társaival, a fiú cimboráival közösen a szülői háznál fogyasztott el. A kakasünnep hősei a kivégzést végignézők, a falu közössége kíséretében vonultak el a kivégzés színteréről. 177 A hétfalui szokáshoz hasonló kakaskivégzés a Brassó megyei Apácán is az iskolás gyermekek játékai közé tartozott. A kakaslövésre a 14-15 éves legénykék húsvét előtt már hetekkel készülődtek. Fai j as puskával gyakorolták a lövést, verseket, énekeket tanultak. Húsvét másodnapján délben a falu lakosságának kíséretében az ifjak a falu felett elterülő mezőre mentek. A vezető legény rúdra szegezett nagy deszkatáblát vitt, amelyre egy életnagyságú kakast festettek. Ez a céltábla. Két legényke pedig egy-egy élő kakast vitt, amelyeket favilla fogai közé kötöttek, s így magasra emeltek. 177 A hétfalusiak kakasütését Zaj^pni Rab István írta le először a Vasárnapi Újság 1861. évfolyamának hasábjain: A kakasünnep Hétfaluban címmel. Az ő nyomán szó szerint közli a szokást Orbán Balázs a Székelyföldről szóló munkájában. Ugyancsak Zaj^oni Rab István a forrása Réső Unset Sándornak, aki Magyarországi népszokások c. kötetében 1867-ben a szokást szintén nyilvánosságra hozta. Valószínű, hogy ezeknek a forrásoknak valamelyikéből merített Kolumban l^ajos a hétfalusi csángókról írott könyvében. Munkája 1903-ban látott napvilágot. Az idősebb nemzedék akkor még emlékezett a szokásra, s így adatait a szájhagyományból is hitelesítette. A hétfalusi kakasünnepet Wlislocki Henrik a magyar népszokásokról szóló német nyelvű munkájában Réső Ensel Sándor nyomán említi, megjegyezve, hogy a kakasütés több helyen ismert a magyarságnál. Zajlani Rab István: A kakasünnep Hétfaluban. Vasárnapi Újság, VIII. 1861. 42. sz. 500—501.; Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, természetrajzi s népismereti szempontból. VI. Budapest, 1873. 153—154.; Réső Ensel Sándor. Magyarországi népszokások. Budapest, 1867. 148—150.; Kolumban Eajos: A hétfalusi csángók a múltban és a jelenben. Brassó, 1903. 87-90.; Wlislocki Henrik: Aus dem Volksleben der Magyaren. München, 1893. 53.
