Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A falu népe az iskola melletti térre gyűlt, hogy tanúja lehessen a népbíró beszédének, a rabok lefejezésének és halálának. A rabvágáson „mindenki ott volt, aki nem volt beteg". Még a szomszéd falukból — Sajópüspökiből, Hétből, Méréséről, Centerből, Káraidról - is eljártak. A rabokat zeneszóval vezette a két hévér a vesztőhelyre. A kísérők lármáztak, ujjongtak és táncoltak. A rabvágás színhelyén egy kötél szalmát terítettek le, s arra egymással szemben térdepeltették a rabokat. Fejükre egy-egy cserépfa^èssx. tettek. A hévérek és zenészek a rabok két oldalán, egymással szemben álltak fel. A népbíró a kettő között, kissé távolabb helyezkedett el. A fiatalság ez idő alatt is ujjongott és táncolt ott a helyszínen. Amikor a népbíró a pápaszemét feltette az orrára, s elővette a papírjait, mindenki elcsendesedett. A népbíró az elmúlt évben történt lopásokat és bűncselekményeket, mintha a két rab követte volna el, rájuk olvasta és kihirdette felettük a halálos ítéletet. A muzsikusok minden versszak után tust húztak. A rabok, amikor a bíró lopást említett, amit ők követtek el, egymásra kiáltották: Te voltál! A bíró beszéde évről évre változó volt, csak a kezdő és a befejező versszak ismédődött. A bírósági beszédek néhány változatából mutatunk be részleteket. Felvonulás a% ítéletkihirdetésre. Sajónémeti, Borsod m. A rabokat a vesztőhelyre vehetik. Sajónémeti, Borsod m.