Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
Banda készülj húzni és sdmmeld a hegedűt, Táncoljon a lábunk, hogy legyen jó a kedvünk. A fentiekben bemutatott farsangvégi szokásnak két, egymástól jól elválasztható része van: 1. a rönkhúzás és 2. az álesküvő. Etnológiai szempontból elsősorban a rönkhúzás a figyelemre méltó. Jóllehet, bár eredeti funkciója napjainkra elhomályosult, az analóg példák a rönkhúzást az ekehúzás, a mágikus célú rítuscselekvések közé sorolják. Az európai - s távolabbi — népek hagyományából számos példával igazolható, hogy a rönkhúzás {tőkehúzás, tuskóhúzás, törzsökhúzás stb.) az ekehúzásnak, illetőleg a mágikus szántásnak az emléke, amely a tél-tavaszi agrárrítusok körébe tartozott, s amelynek a célja a termékenység biztosítása volt. Az ekehúzás szokásának valamilyen variánsa egész Európában ismeretes. 149 Angliától egészen Kínáig előforduló szokás, amely a klasszikus ókortól napjainkig megmaradt. 150 Az ekehúzás módosult formája, a tuskóhúzás különösen széles körben el van terjedve. Az ekehúzás lényege az, hogy a farsangi vagy más időpontban ekét húztak végig a falvak, illetőleg városok utcáin. Gyakran az ekét leányok húzták. Az eke nyomában magokat hintettek a földre. A keleti szlávoknál egészen Szibériáig ismeretes volt ez a szokás. Oly nagy mértékben el volt terjedve, hogy a szokást eltiltó rendeleteket adtak ki a 17. században. Az ekét karácsonykor, illetőleg újévkor vitték a felvonulók és az ekével barázdákat húztak. A szántás vetéssel párosult. 151 Zelenin Dmitrij közli a nagyorosz hagyományból, hogy ha olyan nagy hó volt, hogy sem az utcán, sem az udvaron nem tudták az ekével a földet megszántani, abban barázdát húzni, felvitték az ekét a padlásra és a padlás földjén húzták végig. 152 Idevonatkozóan még egy példát említek, amely 1962-ben helyszíni megfigyelés nyomán került lejegyzésre Gorkij körzetében. Karácsony-téli időszakban alakoskodó legények ekét húztak a hóban, kísérőik vetést utánoztak, betértek a házakba, ahová az ünnep estéjén a boronát is bevitték. Az alakoskodók a szántást, a vetést és a kaszálást jelenítették meg. 153 A balkáni szlávok közül a bolgároknál a rendkívül kedvelt kukeri szokásnak egy mozzanata - amint fentebb ismertettük - a szántás és vetés. A kukeri szokásról legutóbb összefoglaló tanulmányt írt Zlatkovszkaja T. D. Öt idézem a rituális szántással, vetéssel kapcsolatban: „A szokásnak ebben a részében leggyakrabban a cár foglalja el a központi helyet, akit kétkerekű kocsin visznek a térre. A kocsit bírák vontatják, azaz a játékban résztvevő két legény. Amíg egyes kukerek a házról házra járó leányokat kísérik, dobálják a bámészkodó nézőket, addig mások hozzák a gabonaszemekkel teli orolotót. A kuker szánt, a cár, olykor a menyasszony vagy a bíró vet. A vető kezének mozdulatánál a kukerek magasan ugranak, csengetnek a harangokkal. A hiedelem szerint minél magasabban ugranak, a termés annál jobb lesz, a kalász annál magasabb. A szántás végén hirtelen megtámadják a kukerek a cárt és megölik. Azaz háromszor a földre döntik. Néha nem a cárt, hanem a menyasszonyt ölik meg. A cárt keserűen siratja az öregasszony, erre az feltámad és vidáman ugrándozik." 154 A többi déli szláv nép közül főleg a szlovéneknél őrződött meg a farsangi ekehúzás szokása. A főbb mozzanatokra újólag hivatkozunk. Legények húzzák a faekét. Az ekéhez egy deszka van erősítve, amelyre egy szalagokkal díszített fenyőfácskát és egy nyírfaágat helyeztek. Némely helyen az ekén a fiatal pár is helyet foglal. Házról házra mennek és az udvaron barázdát húznak. Az orac 149 Fehrie Eugen: i. m. 1955. 96-97. 150 Dömötör Fekla: i. m. 1964. 131 kk.; Schneeweis Edmund: i. m. 1961. 48. további hivatkozásokkal. 151 Propp V. J.:i. m. 1963. 50. 152 Zelenin Dmitrij: i. m. 25. 153 S^avuskinaN. I.: Russzkij narodnij teatr. Moszkva, 1976. 38. 154 Zlatkovszkaja F. D.: i. m. 33 kk. Az idevonatkozó irodalmat 1. előbb. vö. még: Megás G. A.: i. m. 565.
