Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A temetési éneket a kántor kezdte. Vontatott, elnyújtott hangon mondta: Megdöglött két messiás! Az első volt Januarius! A második volt Febriárius! Erre a csoport tagjai így válaszoltak, szintén elnyújtott, vontatott hangon, a cigányok pedig tust húztak: Januarius! Febriárius! Ezt követően a kántor „éneket" diktált sorról sorra, a menet a diktált szöveget énekelte: Meghalt a vén Gabai, Sírjára szart valaki. Nem kár érte, hogy meghótt, Mert borzasztó disznó vót. A halotti ének „sok versből állt", meglehetősen trágár szövegezésű volt, ma már csak részletek maradtak fenn az emlékezetben. A menet minden olyan ház előtt megállott, ahonnan előző este, illetve éjjel volt valaki a bálban. A résztvevők neve a nótárius könyvébe be volt jegyezve. Ez alkalommal újra meghívták a nevezettet, s a ház lakóit az esti mulatságra és a sztrapacskavacsorára. A sztrapacskavacsora nagy eseménynek számított. Mindenütt szívesen látták a felvonulókat, örültek a meghívásnak. Ha a meghívandók közül valaki kimaradt, nagy sértésnek számított. Az adománygyűjtőket minden háznál megkérdezték, hogy mire van leginkább szükség, mit adjanak: szalonnát, lisztet, tojást vagy túrót? A kocsmáros pálinkát, a pék kenyeret, a boltos juhtúrót adott. A nótárius a házigazdához így szólt: — Van szerencsém meghívni ezennel a tisztelt családot a ma esti sztrapacskavacsorára! A farsangolók reggeltől délután kb. 2—3 óráig járták az utcákat, s az összegyűlt naturáliákkal az iparoskörbe tértek. Ott a pálinkát elfogyasztották, s ha bőséggel kaptak tojást, akkor 60—80 tojásból rántottát készítettek. Végül a koporsót, amely papírral volt megtömve, az ipartestület udvarán elégették és muzsikaszó közben átugrálták. Farsangi felvonulás. Felsőc, Gömör m. Faggyas htván raj%a