Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Hatalmas életművére — amely mindmáig termékenyítőleg hat a népszokások, hiedelmek kutatóira —, a késő utódok tiszteletével tekintünk. Méltó, hogy első fejezetünkben vele foglalkozzunk. fl. nagy eßd: Manndardt WUheCm jetentösége A vegetációs kultusz kutatásának története a néprajztudományban egybefonódik Mannhardt W. fellépésével. A törékeny alkatú, alig másfél méter magas tudóst a géniusza, zseniális felismerései szellemi óriássá emelték az utódok és követők előtt. Az ő fája, amelynek lelket adott, hatalmassá terebélyesedett és gyökere mindmáig táplálja és élteti azokat a hajtásokat, amelyek a néphiedelem és szokás kutatásának egész területén az ő törzséből nőttek ki. Éppen ezért pályáját, életútját részletesebben kell megismernünk. A nagy élmény, amely Mannhardt W.-et táplálta és élete munkásságának döntő irányt szabott meg, Grimm J. Deutsche Mythologie)^, volt, amelynek hatása alá kerültek általában a múlt századi kutatók, és amelyről Mannhardt W. azt írta, hogy éveken keresztül soha nem hiányzott az asztaláról.

57 Első könyvében, amely 1858-ban jelent meg a germán mítoszokról, részben a német Thunarnak az indek zivataristenével, Indrával való összehasonlítását végzi el, részben pedig Holda német istennőnek és a sors istennőinek az összehasonlító vizsgálatával, ismertetésével foglalkozik.

58 Mint önéletrajzában írja, könyvében azt igyekszik bizonyítani, hogy a gyermekdalok, amelyeknek német, skandináv, francia, olasz variánsait vetette össze, számos mitológiai elemet tartalmaznak.

59 Mannhardt W. mitológiai vizsgálataiban azonban, mint erre újabban is rámutattak, Grimm J. és követőinek ún. magasmitológiai interpretációi mellett az ún. alsómitológiai módszer lép fel. Az alapréteg kerül előtérbe, amelyben a démonok uralkodnak és majd később ezek helyét az istenek foglalják el.

60 Mannhardt W. az alsóbb mitológia különböző alakjaiban nem a régmúlt elcsökevényesedett, továbbélő emlékeit látta, hanem olyan fejleden, primitív szellemi teremtményeket, amelyek később a fejlődő mitikus képzeteknek és a magasabb vallásos képzeteknek is alapul szolgáltak.

61 Mannhardt W fellépése kétségtelenül a korábbi módszerrel való szakítást jelentette. Figyelme a néphagyományok felé irányult és meggyőződésévé vált, hogy a népszokások, a néphiedelem a régi hitélet számos emlékét őrzik. Ezért a szokásokat és a hiedelmeket állította szemlélődésének középpontjába. Kutatásában részben ez a döntően új módszer.

62 Másrészt óriási jelentőségű volt, hogy a tiszta nacionalista felfogástól eljutott az internacionális szempontig, amely élete fő művében, a Wald- und Feldkulteban a legnagyobb mértékben előtérbe került. Önéletírásában beszámol erről a törekvéséről. Ezeket a részeket föltédenül hasznos idéznünk, amelyekből a nagy tudós zseniális felismerései és aggályai az eredményeket illetően egyaránt kisejlenek. „Már diákkoromban kezdtem belátni, hogy feltédenül téves eredményhez kell vezetnie, ha egyeden ország népi hagyományainak 57 Schmidt A., 1932. 6.; Mannhardt W életútjával, munkásságával legutóbb Weber-Kellermann I. foglalkozott, 1965. 9 kk. 58 Mannhardt W., 1858. 59 Schmidt A., 1932. 9. 60 Dünninger]., é. n. 2582. 61 Vries]., 1939. 91. 62 NilssonM. P., 1941. 5-6.