Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
A derékkörülkötés szokáskörébe tartozik aratás alkalmával a gazda, a földesúr vagy intézőjének a megkötése. A szokás lényege az, hogy amikor a tulajdonos először megy ki az aratókhoz, valamelyik arató, marokszedő vagy kévekötő búzakalásszal körülköd a derekát, megköd a kezét vagy a lábát. A gazda vagy helyettese ajándékkal, pénzzel, itallal stb. váltja ki magát. A szokásnak ebben a formájában mágikus, hiedelmi vonás egyáltalában nincsen. A szokást az aratók az adomány reményében cselekszik. Gyakran az ajándék jelentős, ezért az aratók a szokás gyakorlását mind az utóbbi időkig nem hagyták el. A szokáshoz alkalmazkodott az uradalmakban az ispán, intéző is. A gazda rendszerint előre számított a megkötésre és amikor először ment ki az aratókhoz, az adományt is vitte magával. Az átvétel és a továbbterjedés ennél a szokásnál különösen könnyen történhetett, mivel egyrészről könnyen végrehajtható volt, másrészről - s ez a fontosabb -, adományszerzéssel állt kapcsolatban. A szokásnak a Lityerses mondakörrel való összefüggése külön tanulmány keretébe tartozik. Látványos aratási szokás a búzakoszorú vitele, átnyújtása a gazdának, a föld tulajdonosának. A szokásnak egyes területeken több önálló, kapcsolódó motívuma van. így pl. a búzakoszorú vízzel való leöntése, antropomorf bábuk vitele a felvonulási menetben stb. A búzakoszorú átnyújtása a gazdának többnyire az adománykapás reményében történt. Mágikus mozzanatok is kapcsolódtak hozzá, mint pl. a vízzel való leöntés a következő évi bőséges termés, esőáldás érdekében; az aratókoszorú magjainak a vetőmaghoz keverése; a gabonából készült bábuk összefüggései bizonyos szellemlényekkel; stb. Ahol a vízzel való leöntés szokása ismeretes volt, a falun végigvonuló vándoraratók koszorúját és a koszorúvivőt a falu népe megöntözte, függetienül attól, hogy az aratók saját közösségében, falujában az szokásban volt-e vagy sem. A vándormunkásoknak tehát igazodniuk kellett a munkahely szokásaihoz. 466 A búzakoszorú, a búzaszálból készített különböző díszek formáira, készítési módjára hatással voltak a különböző munkacsoportok. Egymástól eltanultak bizonyos formákat, készítési eljárásokat. Egy mákófalvai arató mondotta el, aki a Mezőség különböző nagybirtokaira járt aratni, hogy idegen munkacsoportbeli aratóknak több ízben megmutatta, hogyan készíti a fejre helyezhető búzakoszorút. Arról természetesen nem tud, hogy az idegen aratók alkalmazták-e később is az őáltala ismertetett, bemutatott formát. 467 Az átvételnek az ilyen részletei nyilvánvalóan kevésbé ismeretesek. Azonban bennünket a kérdés elvi vonatkozásban érdekel, amennyiben az agrárszokások terjedésének lehetőségei rejlenek az ilyen alkalmakban. Barabás J. szerint kérdés, hogy az érintkezés során az átkerülés, főleg a meggyökerezés bekövetkezik-e vagy sem, de hangsúlyozza, hogy a többi tényező mellett ezekkel a lehetőségekkel is számolnunk kell. 468 Weber-Kellermann I. hangsúlyozottan a fontos szempontok közé sorolja a vándormunkások befolyásának megvizsgálását. Rámutat arra, hogy a vándormunkások német területen is éppen a gabonaföldeket hódították meg, így pl. Bajorország nagybirtokain a tíroliak, a Rhön-vidékiek és a cseh kaszások. 469 Beid R. pedig arra utal, hogy ott is, ahol a gabona levágását idegen aratómunkások végezték, a kévekötés munkáját többnyire a helybeli munkásoknak hagyták. 470 Mint ahogy azt már említettem, a vándormunkások kapcsolatai más, ugyancsak vándormunkásokkal, a munkahely lakosságával minden kétséget kizáróan megvoltak. Olykor ez a kapcsolat 466 A mákófalvai aratókat így öntözték meg a mezőségi falvakban. Elmondta Kocsis Gazsi Gáspár. 467 Elmondta Kocsis Gazsi Gáspár. 468 Barabás]., 1963. 112.; Idézi Bartók Bélát, aki szerint az Alföldre jövő vándormunkások hozzájárultak népzenénknek a nyelvhatáron túli terjesztéséhez. Barabás]., 1963. 116.; Tárkány Szűcs E. az alföldi jogszokásokkal kapcsolatban veti fel a migráció kérdését. Tárkány S%űcs E., 1948. 469 Weber-Kelkrwann I., 1965. 364. 470 Beit/K, 1932-1933. 280.
