Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

független és elütő formák is kifejezhetnek, így az átvételre kerülő szokás, a funkcionális ereken át, mély gyökeret ereszthet az átvevő nép hagyományában. A funkcionális tényezőhöz szorosan kapcsolódik a pszichikai feltétel, az átvevésre kerülő szokással szemben elfoglalt pszichikai magatartás. Gunda B. mutatott rá arra, hogy a kuldkus élet területére tartozó műveltségi áramlások intenzitását, a kultúrjavak terjedését és átvételét a lelki alkat, a pszichikai magatartás nagymértékben befolyásolja.

461 Döntő tehát, hogy az érkező szokással az átvevők pszichikai összhangba kerüljenek. A pszichikai melléállásból és igazodásból következik, hogy az átvett szokás teljesen felszívódik a régi hagyományban, s az átvevő közösség számára az új szokás a többivel egyenlő jelleggel bír. A szokást többnyire egy kis közösség fogadja be, veszi át, s abból sugárzik azután tovább. Csak idő, alkalom kell, hogy továbbterjedjen. Ez természetesen csak az egységes, illetőleg hasonló kultúrájú, lényegében azonos szellemi fokon álló közösségeknél történhet különösebb akadály nélkül. Elvileg ugyanis feltételezhetjük, hogy valamely szokás gyakorlásához azonos kultúrfok, azonos szemlélet szükséges az egymáshoz közel vagy távolabb lévő közösségeknél. Ha viszont abban a tekintetben eltérések adódnak, a szokás megmarad az átvétel helyén, s nagyobb életteret nem kapva, elszigetelődik.

462 A szokások egyik területről a másikra való átkerülésénél, mint közvetítőket, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyének, a közösségből kiemelkedő egyedek szerepét sem.

463 Lássuk most közelebbről azokat a szokásokat, amelyeknek az átvételéről, átadásáról az agrárkultusz területén beszélhetünk. Valójában csak egy-egy szokásra, hiedelemre konkretizálva tudjuk a felvetődő kérdéseket körülhatárolhatóan megvizsgálni. A kérdés így fogalmazható meg: Milyen jellegűek azok a szokások, amelyek a mezőgazdasági élettel kapcsolatban átadásra, átvételre kerülhetnek? A hagyomány átvételének kérdéseit jelen esetben a migrációs jelenségekkel hoztuk összefüggésbe s így arra keressük a választ, hogy az agrárszokások, hiedelmek terjedésében a vándormunkásoknak volt-e, illetőleg milyen szerepük volt? Amikor tehát az átvételre kerülő szokások jellegéről beszélünk, nyilvánvalóan csak azokat a szokásokat vehetjük tekintetbe, amelyek a vállalt munkához, munkaalkalomhoz kapcsolódnak. A vándormunkások szerepét a mezőgazdasági élettel kapcsolatban elsősorban az aratási hagyománykörre vonatkoztathatjuk. Az aratással összefüggő szokások természetszerűleg jelentkeztek a vándormunkásoknál az idegen hagyományterületen. Különösen fontosak itt a munka kezdésének és befejezésének a szokásai, valamint mindazok a szokások, amelyek egyrészt a munka megkönnyítésére, másrészt bizonyos anyagi előny elérésére vonatkoztak. Valójában ez utóbbit, az adományszerzésre irányuló törekvéseket, az ezekkel összefüggésben álló mozzanatokat tekinthetjük dominánsoknak a vándormunkások, közösségek vagy egyedek szokásaiban. Ezek mellett bizonyos rítusok, hiedelmek is szerepet kapnak. Idevonatkozóan az aratási szokások három fontos gyakorlási pontjára kell utalnunk: /. amikor a munkában részt vevő közösség a szokásokat csak a saját közössége számára együtt, illetőleg egyedenként végezte, 2. amikor nagyobb birtokon az ispán, intéző, ill. földesúr tiszteletére alkalmazta és 3. amikor kisebb paraszti gazdaságban a gazda és egy kisebb csoport, gyakran néhány arató került együvé a szokás gyakorlására. Látszólag nagyobb különbség az egyes esetekben nem mutatkozik, azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk az egyes szokásokat, minőségbeli különbségeket állapíthatunk meg, amelyek nagymértékben összefüggnek a szokások tartalmával, funkciójával, a szokást gyakorlók pszichikai magatartásával. Utaljunk néhány példára. 461 Gunda B., 1958b. 576. 462 Ujváry Z., 1961a. 28 kk, 63. 463 Vö. Ujváry Z., 1965a. 501 kk.