Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)
Együtt a műteremben
voltak, kiknek nevét már említettem, Szőnyi István, Kmetty János és Berény Róbert. Ezeket azért írom és említem, hogy az eltávolítás sürgetése nem rajtuk múlott, hanem más harcok dúlásának kinövéseiből származott. Nagyzolva, világtörténelmi esemény kis hulláma csapkodott be a békességre vágyó kis környezetünkbe, műtermünkbe. Mi, vagyis én már vágytam, hogy a műteremben, ahogy éreztem, szellemi életem nyugalmának biztosítását teremthetem meg, mestereimtől újabb töltést kaphatok a vizuális törvények felismeréséhez. Dolgozni kell. Tanulmányokat kell készíteni. Gyakorlás a tudás anyja. A szellemi meglátáson kívül, avagy ahhoz szükségeltetik a kifejezés formába öntése. A természeti tanulmányok fejlesztik az emlékképek kialakulását. Valaki, ha zenét tanul, sokat kell gyakorolnia, skáláznia, hogy amikor kell, belső érzéseit elfogadhatóan tudja közvetíteni. Ugyanígy van ez a festészetnél is, aki el akarja sajátítani kifejezési módját, annak benne kell lenni mindennapos gyakorlatában. Mestereink magas szinten művelték mesterségüket és igyekeztek átadni tanítványaiknak. Mindegyik mestertől lehetett tanulni, ami speciálisan őrá volt jellemző. A nyugdíjba ment Rudnay mester, aki nagy tiszteletben s nagy megbecsülésben állt a művészet nevelők sorában, tanítványai megnyilatkozásai is erről vallottak. A szénnel való rajzolást és annak legmagasabb fokon való elsajátítását igyekezett tanítványaira ráerőszakolni, szebben mondva elsajátíttatni. így első két évben nem engedte a növendéket festékhez nyúlni. Festészete a magyar romantika képviselőjeként értékelődik. Munkácsy színörökségével fest. Legélénkebb vörös számára az angolvörös volt. Tanítványaira annyira rányomta a hatását, hogy nem tudtak tőle megszabadulni. Mesterem, Burghardt Rezső Franciaországban tartózkodott hosszú időn keresztül, igen müveit, több nyelvet beszélő sikeres festő volt. Nyelvtudása miatt - nem kevés - különböző nemzetekből jött tanítványai is voltak. Saját nyelvükön korrigált nekik. A festő a természet tárgyait, azoknak formáit rajzolja, tanulmányozza. A művészettel nem foglalkozó emberek egy-egy festményt aszerint néznek, értékelnek, hogy megegyezik-e azzal, amiről rajzolták vagy festették. Mai modern fogalom használatával: sikerült-e a klónozás? Nem erre megy a játék. Művészeti alkotásra való felkészítés többet, bármennyire is furcsa, kevesebbet is lát meg egy tárgyban. Babits Mihálynak: A tárgyak sírnak. Arany Jánosnak: a pusztában az ösztövér kútágas kútba néz, és vizet kémlel. Óriás szúnyognak képzelné valaki, mely az öreg Földnek vérét most szívja ki. Mintha ember lenne. Az oszlopok vállukon hordják a terhet. Az ember a körülötte lévő világot is emberiesíti. Teremti az ős természeti világból az emberi világot. A természet után készített tanulmányok kiváltják a látványból megérzés útján a teremtés, emberiesítés kényszerét. Az alkotási tevékenységet. így teremti meg azt az emberi érzést, mely kellemessé teszi az életet a tárgyakkal, avagy élő környezetével. Nem akarom túllépni gondolataimmal ezen időpontban lévő önmagamat, viszont nem tagadhatom le az idő által rám mért csiszoló hatásokat sem. Nemcsak a köznapi megismerés, nemcsak a tudományok logikai megismerése, amelyen többékevésbé rákényszerültem végigmenni, a művészi megismerés kérdésének tisztázása is szükségeltetett számomra. A gyakorlati tanulmányokon kívül nem akartam megelégedni olyan felületes megállapításokkal, amelyek a társasági sznobizmusok szlogenjeivé váltak. A technikai ismereteken kívül az indoklások egzakt voltát is magamévá akartam tenni. Bár tudom nagyon is, hogy a művészeti alkotás nem akarat meg körülmagyarázás kérdése, hanem az alkotási képesség által valami emberi társadalmi 82
