Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)
Hitem erősítői
bizonyos mértékig hatással is volt rám. Főképp tájképeinek szép koloritjával. Pasztell képei felejthetetlen élményt nyújtanak ". A természettudományoknak, a gimnázium követelményének megfelelően eleget kellett tenni, ez jelentette a tudományos ismeret kiművelését. A nyelvismeret bizonyos szinten való elsajátítása is azon követelményekhez tartozott, amely az érettségi megszerzéséhez szükséges. Helyt kellett állni. így a Föld és Ég, a külső realitás és a belső ábránd dialektikájában történő gondolkodás nagy mennyiségben rohanja meg e korban az érettségire készülő diákot. Magamban hordom böcsi gyermekkorom köznapi ismereteit, bennem érlelődött tovább a megismerés tudomány által elsajátítható módszere, de bennem volt valami titok utáni vágy, mely Poe költészetében is kifejezésre jut. Nem tudtam már meglenni anélkül, hogy életelemmé ne váljon a rajzolás és a festés. Fel kell készülnöm, többet kell dolgoznom a rajzolásban, mint amit az iskolai tanterv biztosított. A miskolci kiállításokon kívül tudtam, hogy van Szépművészeti Múzeum. Apám révén szabadjegyem volt, és így vállaltam azt a kalandot, hogy anyámmal „perjés pogácsát" csomagoltattam be és három napra felmentem Budapestre, hogy megnézhessem a Szépművészeti Múzeumban lévő képeket. Természetesen vázlatkönyvet is vittem magammal. Napi fáradalmaimat éjjel a váróteremben pihentem ki, a millenniumi emlékmű királyszobrait lerajzoltam. A parkokban lévő Szent Kristóf és a még ott található szobrokat ugyancsak. Szántam időt, hogy be-benézzek a Szépművészeti Múzeumba, elbűvölve a nagyméretű képektől. Leginkább első pillanatra nagy hatást váltott ki belőlem Madarász Viktor: Hunyadi László siratása című műve. Már akkor feltűnt, hogy a festői eszköz egyszerű megtalálása milyen zseniális. A kevésben a minden. A fehér és a sötét barnálló felület. A fehér lepellel letakart holttest a rideg geometrikus kockázott padlón fekszik. Felkiáltójelként hatalmas égő gyertya, a halott lábánál roskadó anya, a koszorút remegő kézzel a holttestre helyező ara feledhetetlenné teszi a tragédiát. A történelemtudomány sem fejezheti ki áthatóbban ezt a csapást. Még akkor nem sejtettem, hogy majd a tanári disszertációm Madarász Viktor festészetéről fogom írni, Bernáth Aurél mester és Rabinovszky Máriusz művészettörténészek lektoráltak. Az ekkor rajzoltak vázlatfüzetemben megmaradtak, számomra dadogásaival is értéknek számítanak. Sajnálva azokat a firkálásaimat, amelyeket szüleim lomnak minősítése miatt, kemencébe vetve elégtek. 35