Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

A jövevények

így most már életem útja, eszmélésemnek és érdeklődésemnek területe az érzékletesség egy sajátos hullámhosszára lépett. A zenében azt mondják, előny az abszolút hallás - akkor itt, ha nem is az abszolút látást említem -, példa arra, hogy a fogalmak nemcsak a logika útján, hanem a vizuális látási törvényeken is végbemennek. Legősibb adománya a természetnek a látás. Manapság azonban a sok technikai eszköz igénybevételével egyre inkább csökken a látással történő megismerés. A jövevények November tiszta lehellete illesse arcát, fenyők friss illatától Ébredjen tétovázó lelke a kalácstestíí kis jövevénynek, Ki búcsú nélkül, fájdalom nélkül indult el s íme közibénk érkezett ma S fölsírt az alacsony mennyezetű szobában. (Illyés Gyula: Jövevény) Harmadikos elemi iskolás tanuló voltam. Sanyi barátom egy évvel fiatalabb volt, de már ő is iskolás. Egytől harmadik osztályig egy teremben voltunk. Az első osztályosok három éven keresztül az előttük lévő osztályok leckefelmondásaiból, kívülről alaposan megtanulták a tananyagot. Egy alkalommal, iskolából hazamenet, a főbejáratunk külső ajtaját bezárva találtam. Hiába rángattam a kilincset, nem nyílott ki, gondoltam, hogy nincs otthon senki. Egy darabig vártam, s egyszer csak kinyílt az ajtó, és egy számomra idegen asszony lépett ki, és be akartam menni, de az asszony nem engedett, hanem rám parancsolt, hogy várjak. Nem tudtam elképzelni, hogy mi történik ilyen titokzatosan. Várakozásomban már majdnem rákezdtem, hogy toporzékolni és üvölteni fogok, amikor kilépett Eszter nagymamám, és azt mondta - gyere be! Bementem. Édesanyám az ágyban feküdt, és én meredt szemmel ránéztem, hogy beteg? Nagymamám pedig felvett egy begöngyölt kispárnát - legalábbis én annak láttam - és elébem tartotta, mindjárt megláttam benne egy kisgyerekfejet, amelyik tudomásul sem véve, aludt. Nagymamám pedig ezt mondta: a gólya meghozta a kisöcsédet. A kisgyermek, ha lehet azt mondani, tud meglepődni, akkor én meglepődtem, de átfutott mindjárt az agyamon, na végre egy újabb játszótárs, most már nem leszek egyke. Ott mindjárt keletkezett egy probléma, hogy milyen névre fogjuk keresztelni. A falon lévő Rákóczi-képek és a Rákóczi-legendák nagy tiszteletnek örvendtek a családunk körében. Az iskolában már megismertettek Kossuth Lajos nevével is. Eszter nagymamám öccsét, ki a Lajos nevet viselte, 22 éves korában - vasúti munkás lévén - a vonat elgázolta s úgy halt meg. Ezek a gondolatok, mint gyereknek végigfutottak az agyamban és elmondtam indoklásomat, amit a család ellenvetés nélkül elfogadott. így kapta öcsém keresztségben a Lajos nevet. Nagy örömmel mondtam el Sanyi barátomnak, aki szintén örült a történésnek, ugyanis így most már megtörtént a nemek közötti kiegyenlítődés, három fiú és három lány. Játékunk karikásostorból, amit a Hernádban áztatott kender lehúzgált rostjaiból fontunk, valamint a hordóról levált használaton kívüli abroncsból állt, melyet utcán 18