Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)
Észak-magyarországi Képzőművészeti Munkacsoport
El kell kezdeni bizakodással, és majd meglátjuk. Kétségkívül a fő energiát erre a részre szándékozom fordítani. Elindulok a megvalósulás felé vezető úton. Felkerestem a Miskolci Müvésztelepen lakó kollegákat. Seress János, Pap László diáktársaim voltak, egy-két év korkülönbséggel érettségiztünk. Régi ismerősök. Csabai Kálmán ebben az időben a munkacsoport vezetőjeként működött. Nyári művésztelepi gyakorlatunkon együtt dolgoztunk. Ekkor már fel mertem keresni volt rajztanáromat, Imreh Zsigmondot, aki nem lakott a művésztelepen. A munkacsoport tagja lettem, Miskolc városában rendezett megyei és országos szintű kiállításokon részt vettem. Ugyancsak a Képzőművészeti Alap vásárlásaira is küldtem be munkáimból. Anyagi helyzetem javulásához ezen vásárlások is hozzájárultak. Az országos szintű kiállításokon közismert akadémiai nagy hírű mestereinkkel együtt állítottunk ki. Az első ilyen országos kiállításon, melynek zsűritagjai tekintélyes mesterekből álltak össze, három művel szerepeltem. Egy Kismodell című portréval, másik Vízparti táj, harmadik egy akvarell, Kerekes kútnál címmel. Ezen időben történt az is, hogy nyári képzőművészeti művésztelepre egyik pesti barátom által meghívtak, a Balaton melléki Vörösberénybe. Az itt készült munkámból, a következő évi országos kiállításon vettem részt és a Vörösberényi utca című olajfestményemet a Herman Ottó Múzeum vásárolta meg, amely anyagi befektetésünket lehetővé tette. Szüleim közelében, szülőfalumban építésre alkalmas házhelyet vásároltunk. Úgy nézett ki, hogy inkább a festő szakmában mozgok, mint a pedagógiában. Munkakedvemet fokozta az is, hogy a művésztelepen volt egy jól felszerelt grafikai műhely, amelyet igénybe vehetett bárki, aki művelni akarta ezt a műfajt. En a festő tanszakot végeztem, bár alapvető sokszorosító grafikai eljárásokat ismertem, kedvet kaptam grafikai eljárások műveléséhez. A felszereltség szintje az ország más részéből is idevonzotta a kiemelkedő tehetségű grafikusainkat. Számos kiváló grafikus már a telepen lakott, Feledy Gyula, Vati József, Tóth Imre, Cs. Nagy András, Lenkei Zoltán, a budapesti Kondor Béla és a pásztói Csohány Kálmán is sokat tartózkodott itt hosszabb ideig. Számtalan művük létrejötte ezen műhelyhez kapcsolódik. Itt e sorokban mondok köszönetet önzetlen segítségükért, amivel hozzásegítettek, hogy a grafikai technikát is művészi szinten elsajátítottam. Úgy nézett ki, hogy létrejött egy olyan alkotni vágyó közösség, amely kiérdemli, hogy a városi és a megyei intézményektől is támogatást nyerjen, és így megvalósítódik Lyka Károly megállapítása. Erre akkor bukkantam rá, amikor Madarász Viktorról írva szakdolgozatomat forrásmunkák között kutattam. Ez így szólt. Egy fecske nem csinál nyarat, csak festő közösségek hoznak létre színvonalas alkotásokat. Ezen fellelkesülve Lyka Károly gondolatától fűtve, szándékom volt e munkacsoport erősödését támogatni. Az Új helyben lévő személyi kapcsolataim révén városi vezetők arra illetékes személyeit megnyertem, hogy hozzanak létre díjalapot képzőművészeti alkotások díjazására. Ez meg is történt. Az elkövetkező költségvetésekben a minden évben rendezett képzőművészeti kiállítások díjazására, rendelkezésre állt. Először helyi, később pedig megyei szintű kiállítások rendezése jött létre, melyeken a megye képzőművészei vehettek részt. Végül szánjak néhány sort velem élő, engem segítő szűkebb és tágabb családtagjaim számára is. Nem felejtkezem el róluk, alkotói tevékenységemben is mindig velem vannak, hiszen az együtt örülés, egymás segítése, egymáshoz való 132
