Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Az akvarell, mint képzőművészeti műfaj

aki nem volt mentes az önbizalomtól. Növendékei előtt a következő kijelentést tette: „Itt az akadémián két mester van, Csók mester és én ". - De mester?! - reflexszerűen az egyik növendék beszólt: - és Rudnay mester? - „Ja, hallottam róla, szépen hegedül". Vaszary-tanítvány volt rajztanárom, Imreh Zsigmond, akit igen tehetségesnek tartott, később összekülönbözött vele és átment Rudnay osztályába. Már eddig is látható, hogy több mesterrel hozott össze a sors. Úgy is értékelhetem, hogy ez szerencse volt a számomra. Első mesterem, Burghardt Rezső realistának számító művész annyira pontos mesterségbeli felkészülést kívánt meg, hogy a szigorú önkritikára való nevelődésünk visszaszorította volna bennem a feloldódott improvizációt. A sok mesterrel való találkozásom felszabadított. Az engedelmes növendékből önállóan alkotó festő lettem. Már volt bennem annyi technikai biztonság, hogy merészebbé is válhattam. Benkhard Ágost - rájöttem - a megtestesült tanító, vagyis festőknek való mester volt. Nem kerülte el a figyelmét az anyaggal való bánásmód bizonytalansága. Meglátta, hogy palettámon nincsen fekete festék. Megkérdezte, hogy miért nem használom? Én próbáltam megmagyarázni, mert úgy tudom, a francia impresszionisták sem használták a fekete festéket. Ekkor nem sajnálva a fáradságot, szépen elmagyarázta, hogy bizony ez a fekete festék milyen alkalmas egy prémes öltözék szőrméjének zöldes reflexében való megfestésére, amely éppen a modellnek a nyakába volt téve. Nem állva meg ezen gondolatnál, elmondta nekem a modellt körülvevő színeknek a térben való megjelenését, forrását. Azt, hogy nézzem csak meg, hogy a sárga fal színe a modell nyakánál mennyire élénk, és az ég kékjének violettessége a sárgához viszonyítva mennyire hideg. Mielőtt hozzákezdene a munkához, ne feledkezzen meg tanulmányozni a környezetet, körüljárni a modellt, és megnézni, hogy a színforrások mit eredményeznek a modellen való megjelenéskor. A miskolci művésztelepen - mint közösségben - negyedévem után, már nem voltam jelen, ugyanis Derkovits és Dési-Huber-kollégiumokba szervezett személyiségek toborzódtak. A későbbiek folyamán megszűnt nyári művésztelep lenni. A művészek lakóhelyévé vált. Erről a továbbiakban lesz még szó. A művészetpolitika sajátos elképzelése alapján alakultak a sorsok. A miskolci művésztelep sorsa is. Az akvarell, mint képzőművészeti műfaj írisz! te lelkem régi istensége! Hétszinű, gyöngyös, mint nektári kelyh, ezerszínű, uszályos, égnek éke, írisz, kinek ruhája pávapelyh, írisz, kinek mosolyja a szivárvány, színek bontója, koszorús hajú, ívelt szeszély, ég hídja, tarka bálvány, jer ontsd elémbe képeid, beszédes színkapu! (Babits Mihály: Himnusz íriszhez) Még elemi iskolás időmben falum kocsmárosának felesége, Braun Jakabné ajándékozott meg színes, vízben oldható gombfestékkel, látva rajzolgatásomat. Volt 102