Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

ban 10—12 szakmunkást alkalmazott, s az üzemben a hagyományos eljárásnak megfelelően 4 kemence szolgálta az üveg előállítását. Gasteiger bérlősége idején csak üvegfúvók dolgoztak a hutában, a festést vagy a metszést, mint díszítőeljárást nem alkalmazták. Gasteiger János 1802-ben eltávozott Urkútról, további bérleti viszonyt nem létesített. Gasteiger távozásának okát nem ismerjük. Csupáncsak feltételezhető, hogy tisztes vagyonra tett szert az üveggyártásból, s úgy vélte, hitelezett pénzei kamataival együtt biztos anyagi létet teremtenek öreg napjaira. Gasteiger János visszavonulását követően az üveggyártás addigi patriarkálisnak mondható irányításától eltérő szellem, gazdasági következményekkel járó gyakorlat honosodott meg a Zichy család birtokán. A XIX. század elejétől, 1802-től az úrkúti üveghuta új bérlőjét a szokásos magister vitrátius elnevezés helyett már mint Glasfabriken-Inhaber-t, illetőleg mint Direktor-t említik. 6 Az új szemlélet és gyártási technológia meghonosítója Pfantzelt Antal volt. Apja pécsi polgár és szenátorként vált ismertté. Az új bérlő Pest város polgára volt és ugyanakkor az üvegescéh tagja is. Felesége, Adler Teréz révén feltehetően rokoni kapcsolatba került a híres XVIII. századi, Bakonyban tevékenykedő üvege sdina s z tiával. Pfantzelt Antal 1802-1824 között volt az úrkúti huta bérlője. 1821-ben nemességet szerzett és bevezették a Krassó vármegyei Tomest birtokába, s megengedték nevének Pánczélra történő átváltoztatását. A Zichy család tulajdonában lévő huta bérlője 1810-1824 között a szakmunkások számát 18—25 főre duzzasztotta fel és a közhasználati öblösüveg-készítés mellett megteremtette a színtelen, áttetsző üveg metszett díszítéssel történő eljárásának a feltételeit. A Bakony hegység és egyben a Dunántúl minden tekintetben egyeduralkodó üveghutáját a pénzeskút-újhutai üzemet megvásárló pápai zsidó kereskedő, Neumann Ábrahám létesítette. 1815-ben Neumann 20 éves bérleti szerződést kötött Eszterházy herceggel az általa létesítendő huta használatára. Ennek a szerződésnek az értelmében Somhegy pusztán a már létező hamuzsírfőző ház épülete mellett 15 lakóházat, kovácsműhelyt, raktárát és istállót kapott készen a bérlő. 6 házban a földesúr házas zsellérei éltek, s ezek évi 20—20 Ft-ot fizettek a házért. A földesúr a Neumann Ábrahám által építtetett és felszerelt huta hasznából a kitermelt famennyiség arányában részesült. Ugyanis a kijelölt 132 holdnyi erdőségből Neumann köteles volt évenként 1000 öl fát kitermelni, ölenként 5 forintért. Gallyfáért 800 Ft-ot kellett fizetnie évente. A bor- és a húskimérés jogáért 300 Ft-ot, az árendás által használt házakért 20—20 Ft-ot, s az üzem épülete becsértékének 6%-át kamatként. Végül a munkások által megművelt földekért holdanként 2—2 Ft terhelte a bérlőt. Mindez azt jelentette, hogy Neumann József éves bérleti díja 7000 Ft körüli volt, ami a huta 40 000 Ft-ra becsült forgalmának mintegy hatodát tette ki.

7 Miután Neumann kereskedő a pénzeskúti hutát megvásárolta, megállapodást kötött a munkásokkal, hogy alkalmazza őket új üzemében. A munkások hosszú ideig átjártak a közigazgatásilag Bakonybélhez tartozó Somhegy-pusztára. Letelepedésük 1826 után indult meg, aminek köszönhetően a bérleti szerződés megkötése évében, 1815-ben létező 15 lakóházzal szemben 1828-ban már 46 lakóházat írtak össze Somhegypusztán.

78 Az 1830-1860 közötti időszakban 28-30 üvegfúvó dolgozott a somhegyi hutában. Legtöbbjük az 1791-1816 illetve az 1765-1790 között működött pénzeskút-újhutai és a lókút-óbányai üzem munkása, vagy munkásainak leszármazottja volt. Mindössze három munkás származott Urkútról. Eszerint Somhegyen meglehetősen megállapodott munkásgárda alakult ki, akik az egykori osztrák üvegesek második-harmadik generációjából kerültek ki. Ezt egyértelműen alátámasztják a Hedl, Rankl, Puchinger, Libisch családnevek. <} A somhegyi huta 45 éves történelme során változatlan származású és összetételű munkatársi gárdával, 1815-ben kialakított technikai színvonalon dolgozott. A bérlemény mindvégig a Neumann család kezelésében állott, Ábrahám 1810-ben bekövetkezett halála után fia, Neumann Salamon lépett a helyére. A szakmunkások száma 12—14 fő között váltakozott. Az üvegesek hagyományos hutatechnikával fejtették ki tevékenységüket a 4 kemencés üzemben. Fúvással és