Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

tudtak előállítani. A Dunántúl nyugati részén, a Zselicségben rövid ideig működő kis üvegcsűrök történetének vázlata áll rendelkezésünkre. Az egyes üvegcsűrök története néhány évtized múltán az idők homályába vész. Az 1780-as években — alig egy évtizedig — üveghuta termelt S%ágy és Bakácsa határában. Meglepően sokan, 15-en készítettek itt közönséges parasztüvegeket.

32 Kitaibel Pál, a híres útinaplóíró arról számol be élményei közlésekor, hogy 1799-ben Godriszentmartonban a borosgazdák szép üvegeket szerezhettek be a hutában járván. Lukafán, a Batthyány-birtokon 1780 táján indult meg a termelés a helytartótanácsi felmérések szerint, de hogy mi lett az üzem sorsa, arról egyetlen forrás sem szól.

53 Ugyanabban az időszakban működött Somogy területén a Czinderi-birtokhoz tartozó S%entmihályfan is egy üveghuta. Csakúgy Somogyban a mai Kaposkeresztúr szomszédságában Hugomemn is, ami szintén a Czinderi család uradalmához tartozott. Ezek a kis üveghuták a XIX. század harmincas éveinek végére megszűntek, feledésbe merültek javarészt, mert Fényes Elek 1839-ben megjelent geográfiai munkája már csak a húgomén hutáról ad hírt. Fényes Elek művében a Dunántúl déli területének leghíresebb üzemeként Hoss^uhetény hutáját jelöli meg, amely a XVIII. század végétől közhasználati parasztüvegekkel látta el a Dunántúl déli, délkeleti vidékét.

14 Mai ismereteink szerint a Kárpát-medence délnyugati vidékének - élettartama és piaci felvevőterülete alapján —legfontosabb üvegkészítő központja a s^entlukai üvegcsűr volt.^ A Festetics hercegi birtokon levő település határában megítélésünk szerint a XVIII. század eleje óta foglalkoztak üvegkészítéssel. A huta második áttelepítése után osztrák üvegesek rendezkedtek be közönséges és metszett díszű üvegek gyártására az 1770-es évek közepétől. A XIX. század első évtizedeiben Gálosfa és Bőszénfa határában, Szentluka pusztán 15 cseh és német származású üveges tevékenykedett a Festetics-uradalom jobbágyainak segédletével ablaküveg, zöld és színtelen öblösüveg előállításán. 1810 körül üvegmetsző műhely is települt a huta mellett hozzáértő mesterekkel. A szentlukai üvegcsűr termelési kapacitását tekintve a XIX. század elején az egyik legnagyobb magyarországi öblösüveg-készítő üzem volt. Hangsúlyoznunk kell azt, hogy a hutában, Ausztriához való közelsége ellenére csak egyszerű közhasználati, ún. parasztüvegeket készítettek. Ezt is igen nagy mennyiségben.

56 1807-ben a zöld és lehér színű ablaküvegeken kívül 1779 schok volt a fehér üvegek, 4390 schok pedig a zöld üvegek száma. Az ebben az időszakban érvényes átszámítási arányokat figyelembe véve 70—70 ezer db színtelen, áttetsző üveg, és több mint 120 ezer zöld színű öblösüveg került ld a hutában dolgozó mesterek keze alól. A zalai dombvidéken a török időszakban elnéptelenedett falvak helyére visszatért az erdő. Az összefüggő erdőségek fáit helyben igyekeztek hasznosítani. Jó lehetőséget biztosított ehhez a közeli osztrák vidékeken könnyen értékesíthető hamuzsír főzése. A hamuzsír helyben történő ipari hasznosítása, vagyis az üveggyártás nem nagyon vonzotta a földbirtokosokat. Hamuzsír lett volna ugyan elegendő, de az üveg másik két fontos összetevője, a homok és a mész beszerzése komoly nehézségekkel járt e vidéken. Munkás is lett volna, ha Ausztriából vagy Horvátországból idecsábítják őket, de ki vesz drága és rossz minőségű üveget, ha van olcsó és jó minőségű osztrák áru? Nyilvánvalóan ezeket a kérdéseket tették fel az erdővel és tőkével rendelkezők, s a válasz is egyértelmű lehetett: felesleges kockázatot vállalni, a hamuzsír önmagában is jól fizet. A XVIII. század elmúltával akadtak csak bátor vállalkozók, akiknek köszönhetően Zalában is meghonosodott az üvegipar. Az úttörő szerepét Varsányi János „Körmendi Császári és Királyi Sóháznál való Contlorról" vállalta, aki 1806-ban a Mura menti Rátka pusztán (ma: Murarátka) építette fel üvegcsűrj ét.

17 Az üzem munkásai osztrák származásúak lehettek, legalábbis nevük alapján ítélve. Varsányi 1807-ben 15 évre szóló szerződést kötött Pallini Inkey Imre erdőbirtokossal a huta fával való folyamatos ellátása érdekében. A szerződés szerint „papiros pénzben fizetendő" évi 3000 forintért korlátlan mennyiségben vághattak ki fát Varsányi emberei a huta számára. A rátkai üveghuta mindössze 5 évig működött. 1810 végén Varsányi János Pécsett járt üvegeladás végett és váratlanul meghalt. Halála után az üzem felszerelését eladták.

18 1815-ben kísérlet történt a rátkai üveggyártás újraindítására. Rátka pusztát Simichen Antal