Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

Székelyföld üvegkészítő centrumai közül a leghosszabb ideig működő és méreteiben is a legnagyobb a bükkst(ádi huta volt. Mint ahogy a Kálnokyak által alapított zalánpataki üvegcsűr esetében, ugyanúgy Bükkszádon is a majorsági árutermelésből befolyó pénzjövedelem elégtelensége késztette a Mikó család tagjait arra, hogy birtokaikon ipari üzemeket, földesúri manufaktúrákat létesítsenek. A szakirodalom eddig 1750-re tette a bükkszádi üveghuta alapítását. Mára már tudjuk, hogy az olvasztókemencékben 1700-ban fűtöttek be először Mikóújfaluban a Zsombortetőn, amelyet A/sóÜPegcsűmek neveztek később. Az uradalmi összeírások szerint 1738-ig ablaküveget „És az Urak számára szükséges üveg"-et készítették itt a betelepített német és cseh üvegesek. 1782-ben - bizonyára immár harmadszor — került sor az üvegkészítő műhely áttelepítésére, mivel az üzem a közelben lévő erdőségeket felemésztette.

42 Mikó Miklós, az alapító fia a család birtokában lévő erdők kihasználása végett a Felső-Fehér vármegyében lévő Sepsibükkszád (1877-től Háromszék vármegye) határában épített fel új üzemet. Sepsibükkszád több ezer holdat kitevő határának háromnegyed részét ekkor erdők borították. A település létét az üveggyártásnak köszönheti. Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művében reális képet fest, amikor arról szól, hogy „A füstölgő sötét gyár adott létet a falunak, s ekként teremte a lelketlen a lelkest, gyár gyártá a falut, melynek helyén még évtizedekkel is ezelőtt elhagyott vadon terült el."

43 1782-ben a huta körül még csak 12 család lakott. Az üveggyártás helyszínének szerencsés megválasztása miatt rövid időn belül település jött létre az erdőségekben. Az alapítás utáni 8 éven belül 18 család költözött ide. 1810-ben viszont már 61 volt a családok száma, ami több, mint 300 ember ittélését jelenti. Özvegy Mikó Mildósné feljegyzéseiből tudjuk, hogy Bükkszád lakóinak egyharmada, Mikóújfalu népének egynegyede majdnem kizárólag az üveggyártásból élt. A német Mülner, Sterbauer, Hirn, Obermajer, Krájner, Hanzi, Gernik, Andronik, Schuster, Késtél, Herbszt, Maiek és más családok idegen telepesek voltak, aldknek legfeljebb ház körüli kertjük volt. Mások kisegítő, vagy időszaki munkát vállaltak a hutánál, a hutában készült üvegekkel házaltak, vándor ablakosoknak csaptak fel. „Ha a huta nem volna, melyből véres verejtékű nagy munkájuk után pénzt kapnak és marhákat nem tartanának, éhen is meghalnának, szántással vetéssel meg nem élnének."

44 Mikó grófnő vallomása csak az igazság egyik felét, a szegénységet állította előtérbe. Elfeledkezett arról szólni, hogy a több épületet magába foglaló már-már gyárszerű üzemi létesítményből — melynek központi épülete 80 méter hosszú és 40 méter széles volt -, 1805-ben csak a Havasalföldön értékesített üvegekből 7-8 ezer forint folyt be kezeibe. Az 1830—40-es években pedig már évi 30—40 ezer forint volt a huta forgalma ablaküvegekből, parasztüvegekből és kisebb metszett üvegekből. Pedig ekkor még csak a hagyományos, XVIII. századi termelési mód jellemezte a hutát.

4- A gyáripari termék-előállítás feltételeinek megteremtésére csak az 1848/49-es szabadságharcot követő években került sor. A jelenleg rendelkezésünkre álló források nem teszik lehetővé Székelyföld talán harmadik leghatékonyabb üveghutája, agörgénjí üvegcsűr történetének bemutatását. Az üvegkészítő üzem felszínes ismereteink szerint 1760 táján kezdte meg működését és történelme a termelés megszűnéséig, 1894-ig terjedő időszakot öleli át.

46 Az üzemet a Bornemisza család alapította, hiszen a környéken gazdag és kihasználatlan erdőségek léteztek. A XVIII. század utolsó harmadának dokumentumai alátámasztják azt, hogy az üveggyártás meghonosításában nem lehet egyetlen és kizárólagos szempont a fa kellő mennyisége. A kvarc és a mész legalább annyira nélkülözhetetlen. Görgény közelében ezek a nyersanyagok nem állottak rendelkezésre, s ezért ezeket Naszád környékéről, valamint Homoródalmásról kellett beszerezni, majd nagy nehézségek árán a hutába szállítani. A görgényi huta egyike volt a XIX. század legsikeresebb üvegkészítő vállalkozásainak. Története ebben az időszakban már a gyáripari jellegű termék-előállítást dokumentálja. A XVIII. század végi bemutatások viszont arról tájékoztatnak, hogy a kedvezőtlen nyersanyagbázisban, a huta felszereltségében, termelési színvonalában és nem utolsósorban szakember-ellátottságában messze elmaradt a korabeli üveggyártó helyek