Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

deményezés történt. Egy Österreicher nevű füredi orvos olyan üvegkészítési eljárást fedezett fel és szabadalmaztatott, amelynél a fő alapanyag nem a hamuzsír volt, hanem a kőszén és a kvarchomok. A bécsi udvar a XIX. századig szívesen támoga­tott minden olyan kezdeményezést, amely a kő­szén hasznosítására irányult. így támogatták az új szabadalomra épülő soproni huta megalapítását is. A huta 1801-ben már 4800 pezsgőspalackot, majd egy évvel később 4500 mázsa üvegárut szál­lított Bécsbe. Ez a termékmennyiség már sértette az osztrák érdekeket, s a bécsi udvar akadályo­kat gördített az üzem további fejlődése elé. Az üveghuta alapításakor szerződésben rögzítették, hogy állandó, alacsony áron a brennbergi kő­szénbánya biztosítja a szenet az üzem számára. Később az árat folyamatosan emelve, olyan hely­zetbe hozták az üzemet, hogy gazdaságtalanná vált a termelés, s be kellett zárni az üveghutát. Természetes, hogy ezt az üzemet nem sorolhat­juk a hagyományos technikával dolgozó magvar­országi huták közé." Csakígy az 1840-es évekre már termelő Pichler, Perger és Kuhinka gyárat, vagy Zahn György %latnói üveggyárát sem. A felső-ma­gyarországi üzemek több mint 50%-a volt XIX. századi alapítású, s ezek nagyobb részében már gyáripari jellegű termelés folyt. 1856-ban hivata­los felvétel készült a monarchia gyáriparáról. Ez a statisztika Magyarország 5 közigazgatási kerü­letében 46 üzemről adott számot. A 46 üzem fel­sorolásában és felszerelésének bemutatásában 29 XVIII. században vagy a XIX. század kezdetén alapított üveghuta szerepelt. Ezek közül a század végére szinte mindegyik beszüntette a termelését, vagy modern üveggyárrá alakult át, mint a parádi huta. 9 Fisnak -Magyarország A XVIII-XIX. században a Kárpát-medence legjelentősebb üvegipari területe a Kárpátok és az — mai, újabb keletű földrajzi elnevezéssel élve — Északi-középhegység erdős területein alakult ki. Ez a megállapítás érvényes az itt működő üveg­huták számát, a termelés nagyságát és színvonalát egyaránt alapul véve. Pozsonytól Munkácsig, a hegyvidékes, erdőkkel borított és folyóvölgyek ál­tal tagolt területen félkörben a XVIII. században 29, a XIX. században pedig 42 üveghuta termelt, amelyek között 6 volt XVII. századi alapítású. A termék-előállítás szerkezetét és az értékesí­tési lehetőségeket figyelembe véve éles határvo­nal húzható meg az egyes üvegkészítő centrumok között. A Kárpátok völgyeiben és déli lejtőin, Pozsony, Zólyom, Nyitra, Árva, Liptó, Szepes, Ugocsa és Ungvár megyékben a termelésben meghatározó volt az ablaküveggyártás. A termé­kek vásárlói részint a környező városokból kerül­tek ki, részint pedig a délebbi Duna menti és al­földi településeken igyekeztek az árut értékesíteni. A XVIII. században nagyléptékű vándorkereske­delem alakult ki. Mivel az üvegárusok a hutákhoz közeli szlovák falvak lakosai voltak, a szakiroda­lom „tót házalókereskedelem" jelzővel illette ezt a tevékenységi formát. Hogy a „tót atyánkfiai Mária Teréziától az üveggel való házalásra vala­ha is kiváltságot vagy szabadalmat kaptak volna, annak semmi nyomát nem találtuk, alighanem ki­találták, hogy ilyen szabadalomlevél van" — írta Sághelyi Lajos 1938-ban. Számunkra aligha lé­nyeges, hogy a szlovák ajkú népesség rendelke­zett-e üvegkereskedésre jogosító privilégiummal. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a XIX. század végéig, egyes tájegységeken a XX. század elejéig az ablaküveg értékesítésében és az ablakok üve­gezésében meghatározó szerepet töltöttek be. A XVIII. század elejére a sárosi Rákóczi-huták is ablaküveg készítésére specializálódtak. A munká­sok - így elsősorban Sztebnyiken — alkalomsze­rűen még készítettek egy-egy remekmívű tárgyat megrendelésre, de nem ez volt a huta működé­sére a jellemző. A huták termelése nagyobbré­szt szünetelt, s ekkor legfeljebb a felhasználatlan üvegmasszából robotbárcékaX, készítettek. A ro­botbárcák a jobbágyok kötelező munkavégzését igazolták. Aszerint, hogy kézi vagy igásrobotot végeztek, sarlóval vagy szekérkerékkel illusztrált mintegy 2 cm átmérőjű üvegkorongot kaptak a munkások. A bárcák másik oldalán a Rákóczi­birtokok egy részét öröklő Rákóczi Julianna férje, Aspremont gróf nevének kezdőbetűje szerepelt. A numizmatikusok körében kedvelt robotbárcák különböző színű üvegből készültek, nyilvánva­lóan attól függően, hogy milyen massza maradt

Next

/
Thumbnails
Contents