Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

deményezés történt. Egy Österreicher nevű füredi orvos olyan üvegkészítési eljárást fedezett fel és szabadalmaztatott, amelynél a fő alapanyag nem a hamuzsír volt, hanem a kőszén és a kvarchomok. A bécsi udvar a XIX. századig szívesen támogatott minden olyan kezdeményezést, amely a kőszén hasznosítására irányult. így támogatták az új szabadalomra épülő soproni huta megalapítását is. A huta 1801-ben már 4800 pezsgőspalackot, majd egy évvel később 4500 mázsa üvegárut szállított Bécsbe. Ez a termékmennyiség már sértette az osztrák érdekeket, s a bécsi udvar akadályokat gördített az üzem további fejlődése elé. Az üveghuta alapításakor szerződésben rögzítették, hogy állandó, alacsony áron a brennbergi kőszénbánya biztosítja a szenet az üzem számára. Később az árat folyamatosan emelve, olyan helyzetbe hozták az üzemet, hogy gazdaságtalanná vált a termelés, s be kellett zárni az üveghutát. Természetes, hogy ezt az üzemet nem sorolhatjuk a hagyományos technikával dolgozó magvarországi huták közé." Csakígy az 1840-es évekre már termelő Pichler, Perger és Kuhinka gyárat, vagy Zahn György %latnói üveggyárát sem. A felső-magyarországi üzemek több mint 50%-a volt XIX. századi alapítású, s ezek nagyobb részében már gyáripari jellegű termelés folyt. 1856-ban hivatalos felvétel készült a monarchia gyáriparáról. Ez a statisztika Magyarország 5 közigazgatási kerületében 46 üzemről adott számot. A 46 üzem felsorolásában és felszerelésének bemutatásában 29 XVIII. században vagy a XIX. század kezdetén alapított üveghuta szerepelt. Ezek közül a század végére szinte mindegyik beszüntette a termelését, vagy modern üveggyárrá alakult át, mint a parádi huta.

9 Fisnak -Magyarország A XVIII-XIX. században a Kárpát-medence legjelentősebb üvegipari területe a Kárpátok és az — mai, újabb keletű földrajzi elnevezéssel élve — Északi-középhegység erdős területein alakult ki. Ez a megállapítás érvényes az itt működő üveghuták számát, a termelés nagyságát és színvonalát egyaránt alapul véve. Pozsonytól Munkácsig, a hegyvidékes, erdőkkel borított és folyóvölgyek által tagolt területen félkörben a XVIII. században 29, a XIX. században pedig 42 üveghuta termelt, amelyek között 6 volt XVII. századi alapítású. A termék-előállítás szerkezetét és az értékesítési lehetőségeket figyelembe véve éles határvonal húzható meg az egyes üvegkészítő centrumok között. A Kárpátok völgyeiben és déli lejtőin, Pozsony, Zólyom, Nyitra, Árva, Liptó, Szepes, Ugocsa és Ungvár megyékben a termelésben meghatározó volt az ablaküveggyártás. A termékek vásárlói részint a környező városokból kerültek ki, részint pedig a délebbi Duna menti és alföldi településeken igyekeztek az árut értékesíteni. A XVIII. században nagyléptékű vándorkereskedelem alakult ki. Mivel az üvegárusok a hutákhoz közeli szlovák falvak lakosai voltak, a szakirodalom „tót házalókereskedelem" jelzővel illette ezt a tevékenységi formát. Hogy a „tót atyánkfiai Mária Teréziától az üveggel való házalásra valaha is kiváltságot vagy szabadalmat kaptak volna, annak semmi nyomát nem találtuk, alighanem kitalálták, hogy ilyen szabadalomlevél van" — írta Sághelyi Lajos 1938-ban. Számunkra aligha lényeges, hogy a szlovák ajkú népesség rendelkezett-e üvegkereskedésre jogosító privilégiummal. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a XIX. század végéig, egyes tájegységeken a XX. század elejéig az ablaküveg értékesítésében és az ablakok üvegezésében meghatározó szerepet töltöttek be. A XVIII. század elejére a sárosi Rákóczi-huták is ablaküveg készítésére specializálódtak. A munkások - így elsősorban Sztebnyiken — alkalomszerűen még készítettek egy-egy remekmívű tárgyat megrendelésre, de nem ez volt a huta működésére a jellemző. A huták termelése nagyobbrészt szünetelt, s ekkor legfeljebb a felhasználatlan üvegmasszából robotbárcékaX, készítettek. A robotbárcák a jobbágyok kötelező munkavégzését igazolták. Aszerint, hogy kézi vagy igásrobotot végeztek, sarlóval vagy szekérkerékkel illusztrált mintegy 2 cm átmérőjű üvegkorongot kaptak a munkások. A bárcák másik oldalán a Rákóczibirtokok egy részét öröklő Rákóczi Julianna férje, Aspremont gróf nevének kezdőbetűje szerepelt. A numizmatikusok körében kedvelt robotbárcák különböző színű üvegből készültek, nyilvánvalóan attól függően, hogy milyen massza maradt