Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

Az ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA ÜVEGKÉSZÍTŐ KÖZPONTOK A XVIII. SZÁZADBAN ÉS A XIX. SZÁZAD EESŐ FELÉBEN C71 XVIII. század első felében rendkívüli hord/*- erejű változások következtek be a török uralom alól felszabadult ország életében. A Magyar Királyság különleges jogállásából következően igen érdekes elképzelések születtek az ország integrálására, újjáélesztésére. Ezek azonban, mint Kollonits Eipót Yiinrichtungswerk-\e rövidcsen idejétmúlt politikai attitűdökké váltak az események sodrásában. A XVIII. század első felében elkezdődött a gazdaság újjászervezésének, reorganizációjának időszaka és ezzel párhuzamosan a lakatlanná vált országrészek benépesítése. A bécsi udvar globálpolitikai elképzelései tükrében nyilvánvalóan csak a Habsburg Birodalom egyik tartományának tekintette Magyarországot a maga különleges státuszával egyetemben. Az összbirodalmi gazdasági elképzelések szerint Magyarország sajátosságaiból, természetföldrajzi adottságaiból következően a mezőgazdaság és a bányászat, valamint az ezekkel összefüggő elsődleges ipari tevékenység (vagyis az ipari nyersanyagot termelő iparágak) kapott megkülönböztetett elsőbbséget. Az ország lakadanná vált területeinek benépesítésére sok lehetőség adódott. A legjellemzőbb azonban a belső migráció és a külső telepítés útján történt népességkiegyenlítődés volt. A belső vagy spontán migráció lényege abban állott, hogy a hátrányos helyzetű vidékek lakossága jobb megélhetés reményében a kedvezőbb területek felé vette az útját. Természetszerűleg a mostoha, hegyvidéki területeken élő lakosság igyekezett letelepedni a jobb életkörülményeket biztosító sík vidéki, mezőgazdasági területeken. A népvándorlás a jobbágyság jogi körülhatárolását tekintve spontán jellegű volt, vagyis szökőttjobbágy-vándorlás. A Magyarország benépesítését célzó szervezett betelepítések délről, délkeletről és nyugatról egyaránt történtek. Az előbbiek inkább politikai megfontolásoktól mentesen, szervezetlenül, de jelentőségükben a Magyar Királyság történetére mélyreható következménnyel zajlottak. Az ország nyugati területeiről beáramló német ajkú lakosság a török uralom alatt néptelenné vált városok kézművesekkel, kereskedőkkel történő benépesítését, a Tisza—Duna közötti és menti területeken pedig