Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

központjai a Pozsonyhoz közeli Szobotiston, Lévárdon és Kosolnán alakultak ki. A XVII. század elején az ellenreformációs törekvések újabb vándorlásra kényszerítették a hitükhöz ragaszkodó habánokat. Egy részüket a Rákócziak telepítették le sárospataki birtokukon, másik részüket pedig a vallási toleranciát hirdető Bethlen Gábor fogadta be Erdélyben. Az erdélyi habán kolónia Alvincon és közvetlen környékén élt és űzte magas szinten mesterségét. A habánok történelme nem szól arról, hogy üveggyártással foglalkoztak volna. Azonban a kék színű erdélyi üvegek formái, opak zománcfestésű díszítményei egyértelmű hatásukról tanúskodnak, az 1630-ból származó korsón pedig a habán kerámiákra jellemző összes díszítésbeli és technikai sajátosságok megtalálhatók. A kék kancsók külsőleg hasonlítanak a habán kerámiákra. A színes zománcfestéssel festett díszítményekre a habán színvilág alapszínei jellemzőek. A fehér kancsó készítési módja szinte azonos a habán kerámiáéval. A már teljesen kész, használatra is alkalmas zöld üvegtestet vonták be ónmázzal, amelyre nyers állapotban festették rá a díszítményt. Vagyis ugyanúgy, mint a már egyszer kiégetett agyagtestre. Száradás után pedig az üveget újraégették. A színes zománcfestést és az üveg ónmázzal történő bevonását azért is csak a habán mesterek végezhették, mert a második égetésre szolgáló berendezések a hutákban nem voltak, csak a fazekasok rendelkeztek ilyennel, akik a bemutatott üvegek készítésekor már a fejedelmi birtokon éltek. Erdélyben a színes üvegekből készült korsók, kancsók, kancsópoharak és bokályok nagyon kedveltek voltak. A fogarasi vár feltárásai barna (kakaóbarna) üvegtöredékeket hoztak felszínre nagy mennyiségben. A feltárások XVII. század elejére hitelesített rétegei alapján — valamint annak figyelembevételével, hogy az Olt menti fejedelmi uraTintatartó, XVIII. század eleje. Erdély Déri Múzeum, Debrecen dalmak központja a fogarasi vár volt —, hitet kell adnunk annak a nézetnek, amely szerint a XVÜ. század közepén a dél-erdélyi huták kedvelt színe volt a barna. 1648 után a kékes-zöldes, valamint a mézsárga üvegmasszából fúvott és formázott edények váltak divatossá, természetesen a kék üvegek mellett vagy árnyékában. A XVII. század közepe táján jelentek meg az opál- vagy a tej üvegből készült edényformák. Ennek az üvegtípusnak a sajátosságát az adja meg, hogy a megolvasztott színtelen üvegmasszába szarvasagancsból égetett csonthamut kevertek. A lehűlés után a foszforsavas mész kicsapódott, opálos árnyalatot előidézve az edények testén. Ha a fény visszaverődött az üvegről, vagy áthatolt rajta, kékes vagy vöröses színű lett, opalizált. A szarvasagancsból nyert csonthamuval kevert üvegmasszához ónoxidot adagolva nyertek tejüveget.

33 A XVII. századi emlékanyag nem tartalmaz tej üvegeket, amiből arra