Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN
darabja, amelynek a testét hat felragasztott, fogóval becsipdesett üvegszál osztja gerezdekre. Az egyes gerezdekben váltakozva köszörült szőlő—szőlőlevél és szimmetrikusan szembeforduló ornamentika váltogatja egymást. A tárgy a fúvott és a kristálystílus közötti átmeneti periódus jellegzetes emléke, minden valószínűség szerint az 1648 után Porumbákon dolgozó német mesterek keze munkája. A XVII. századi erdélyi gravírozott palackok és díszüvegek mellett metszéssel és gravírozással díszített serlegek, poharak is a fennmaradt emlékanyag részét képezik. A Segesvári Történeti Múzeum becses műkincse az a kehely, amelv formáját kerek talp, balluszteres nódusz és tölcsérszerű pohártest képezi. Az edény cuppáján három medalionba foglalt gravírozott díszítmény található: halmon álló szőlőkaró, erre felkúszó levelekkel, kacsokkal és fürtökkel; ágyúcső, dob, zászló alkotta harci jelvénykompozíció; valamint koronás kétfejű sas, a Habsburg-címer. A medalionok közötti teret virágokból és levelekből kombinált motívumok töltik ki. 51 A csodálatos szépségű metszett és gravírozott üvegek láttán joggal vetődik fel a kérdés, hogy kik voltak az üveg készítői, a művészi kivitelezés mesterei. A forrásokból egyértelműen kiderül, hogy az 1640-es évektől a még mindig uralkodó és az üvegek formáját, formai szépségét előidéző velencei modorú üvegkészítés mellett a cseh kristálystílusnak is utat nyitott az erdélyi üvegművesség. Ezzel megteremtődött a metszett és gravírozott díszű üvegek készítésének a lehetősége, melyre döntően jellemző volt az üveget készítő és díszítő személyének szétválása és a díszítmény forma fölötti uralma. 1648-ban a porumbáki huta mesterei németek voltak. Ez évben jegyezték fel a huta iriventáriumában az eszközök között: „üveg cifrázó ráspoly 2 db.". A kifejezés jelentéstartalmára ma már nehezen következtethetünk, de az feltételezhető, hogy az e korban előretörő, divatos üvegirányzat képviselői a német mesterek lehettek. Hogy mire voltak képesek a német mesterek az „üveg cifrázó ráspoly"-lyal? Erre a választ nem tudjuk, de minden bizonnyal csak egyszerűbb díszítésre. A XVII. század végi metszett és gravírozott díszű erdélyi üvegek azt mutatják, hogy a díszítőmesterek magas fokon űzték hivatásukat és a művüket esztergapadokon nyugvó korongok, tárcsák segítségével érték el. Márpedig ilyen eszközök a hutaleltárakban nem szerepeltek. Ezek után egyértelműnek fogható fel, hogy a hutákban gyártott üvegeket, mint alapanyagot, városi üvegművesek díszítették. Ezt bizonyítja Mikes Mihály és Bethlen Drusián üvegpalackján fellelhető „MW" szignó, ami nem más, mint Michael, vagy Matthias Werner kolozsvári üveges mester jegye. A XVII. század végéről származó emlékanyagból kiemelkedő jelentőségű egy áttetsző vörösesbarna matériából készült hatoldalas, hasáb testű palack, amelynek vállai kerekítettek és nyakrésze csavarmenetes ónkerettel ellátott. A nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban őrzött öblösüvegen párhuzamos elrendeződésben ágon ülő kiterjesztett szárnyú madár, gyöngyvirág és kék, zöld, sárga, fehér, piros, vörösesbarnás színű indaszerű motívumok figyelhetők meg. A gazdagon díszített palack az erdélyi színes üvegek kérdésköréhez közvetlen utalás. A porumbáki és kománai üvegcsűrökben a tökéletes színtelenség hiányosságait rendszerint kékes-zöldes színnel álcázták. A tudatos, esztétikai célzatű színezés az üveghuták működésétől kezdve gyakorlat volt. Ennek során leginkább a kék színű matéria nyerésére törekedtek. A XVII. század elejétől az üvegedényeket az intenzív kék szín jellemezte, míg a század végére a kék színű edények színe visszafogottabbá vált. Az üvegek színezése a palackokon és a poharakon kívül minden üvegtípusnál jellemző volt. A kék üvegmatéria használata leginkább a különféle kancsótípusú edényeknél figyelhető meg, még akkor is, ha csak kobaltkék üvegszálat helyeztek a színtelen, áttetsző üvegtestre, vagy annak jellegzetes szájperemére. Erdélyben a kobaltkék színű üvegek előállítása azért is nem ütközött különös nehézségbe, mert a színezőanyagként használt „zapferá"-t és „smalté"-t e vidék bányái számottevő mennyiségben biztosították. A kék színű üvegek mellett az 1640-es évektől követhető nyomon a kéktől eltérő színű üvegany T agok használata a mézsárgától az opál- vagy csontüvegig bezáróan. 32 A fejedelmi udvarhoz közeli előkelő család uzdiszentpéteri udvartartásának inventáriumában
