Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

származott, ahol a kamarai szerveknél vezető hivatalokat töltöttek be. A többször publikált üveg hasábos testének előoldalán a Holló család összetett címere látható. A címerképnek medalionszerű keretet biztosító gravírozás mentén kétsoros latin felirat olvasható, amely azt hitelesíti, hogy az edény Korompai Holló Zsigmond felső-magyarországi főperceptor, eperjesi pénzügyi felügyelő számára készült (GENERÖS DOMINUS HOLLO DE KROMPACH S

ACR MA CEASAR REGAE QUE ALATTI S AVIAE FAM ILL ARIS AC PROVINC ARCIUM REGNI HUNGÁRIA SVPERIOR GENERALIS PERCEPTOR NEC NON SUPREMUS POST AR MAGISTER EPERIESSIENSIS). Az előlap fennmaradó szabad felületét fantasztikus állati és növényi elemekből álló gazdag díszítmény borítja. Az üveg további három oldalán finoman gravírozott figurális ábrázolások hirdetik a jezsuitáknál nevelkedett, udvarhoz hű kamarai tisztviselő katolikus hitét. Az üveg hátlapján a koronás Szűz Mária, Patrona Hungáriáé holdsarlóra tekeredő kígyón tapos baljában a kis Jézussal, jobbjában pedig jogarral. A keskenyebb oldalak medalionjaiban Holló Zsigmond védőszentje, Szent Zsigmond ördöggel viaskodó alakja kapott helvét. Erdélyben a XVII. században az öblösüvegek fokozatos térhódításának lehetünk tanűi. A XVI. század végén és a XVII. század első három évtizedében jelentős mennyiségű üveg származott külföldről. Bécsből aranyos tükröket, veres poharakat, kristálypoharakat, metszett poharakat hoztak be. Lengyelország területén, Krakkóban és Jaroslavban a poharakon és az üvegtányérokon kívül üveggolyóbisokat (ezeknek a kor szokásai szerint különleges gyógyhatást tulajdonítottak), égett bornak való üveget, pincetokot vásároltak rendszeresen. Érkezett üveg Eperjesről és Sátoraljaújhelyről is, feltételezhetően a sárosi huták fontos elosztóhelyeiről. 1632-től a kereskedelemben jellemzőbbé vált a kivitel. Rendszeressé válik az Erdei/ Wueg, vagyis az erdélyi üveg kivitele Magyarországra, konkrétabban Nagybányára, Nagykárolyba, Váradra és Debrecenbe. A külföldre szállított Korompai Holló Zsigmond pincetokba való palackja, 1666. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Fotó: Kardos Judit) erdélyi üveg porumbáki és kománai termék volt, mivel ebben az időszakban csak ezek a fejedelmi huták üzemeltek.

4 A porumbáki és a kománai huták az értékesítésre szánt üvegek mellett, fontos feladatnak tekintették termelésükben a fejedelmi udvartartás ellátását. Ebből következően a használati eszközök között az üveg jelentős hányadot képviselt. 1632-ben a fogarasi várban 38 öblösüveget használtak gyógyvizek tárolására. 1648-ban a fejedelemasszony kománai udvarházában 280 lengyel pohár mellett 35 apró, hegyes pohár, 50 hosszú kotyogós üveg és 128 lapos palack volt. Mellettük már sok illatszeres üvegcsét is használtak. A hutákból a fejedelmi háztartásba érkezett üvegekről részletes tájékoztatást ad Bornemisza Anna 1677—1688 között vezetett gazdasági naplója. A több száz üvegedény funkciója szerint Ejteles és féle/teles üvegkupa, alma és körtvélyforma so tus üveg, aqua vitenek való so tus üveg, üvegkupa, fedeles üvegkupa, kristálypohár és lábas kristálypohár, fedeles és fedetlen csésze, csuprocska, korsócska, ro^saecetnek való lapos üveg, patikaládába való üveg, orvosságnak való apró üveg, orvosságnak való üveg, apró bugyogós korsó, széles szájú tökforma üveg, szoros szájú tökforma üveg, ugorka sózni való üveg, ibrik, cseber, kicsi korsó és kicsi mosdó, üvegmozsár, üvegcsákány, üvegbuzogány, galamb, csiszolt pohár, habos kupa, liliomforma kristálypohár, égett bornak való üveg, apró üvegtálacska, üvegtányér, apró üvegtányér, fekete ón so tus üveg. A feljegyzésekben gyakran nincs felsorolva az üvegfajta, csak legfeljebb annyit jegyzett fel Bornemisza Anna, „Külömb-külömbféle üveget" hoztak, vagy „sotus üveget", „üvegedényeket szokás szerint". A fejedelemasszonyok rokonaiknak is ajándékoztak üvegeket. Ennek tulajdonítható az, hogy Teleki Mihály (nagynénje volt Bornemisza Anna) uzdiszentpéteri udvarházában 1679-ben több mint félezer különböző formájú és funkciójú üveget használtak. A fejedelmi és az uzdiszentpéteri udvartartások bőséges üvegkészlete láttán joggal feltételezhetnénk, hogy az erdélyi udvarházakban mindennapos használatban voltak az üvegek. Bunta Magda több mint 50, 1627 utáni vagyonleltárat vizsgált át, hogy az ún. „udvarházi pompá"-ról részletes képet kapjon.

48 A vizsgálódás meglepő eredménnyel zárult. A vizsgált inventáriumok alapján csak néhány kas-