Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN
és mécsest. A Patakon, Borsiban és Ungváron tapasztalt üvegféleségek szerepeltek a Rákócziak központi üveggyártó helyén, a zborói huta depozitóriumában tárolt üvegek között is 1642-ben, amikor 7200 öblösüveg várt értékesítésre. Az egyes tárgytípusokat vizsgálva megállapítható, hogy a fő termékcsoportokat a palacküvegek és a poharak jelentették, ezeken belül változatos méreteket és funkciókat figyelhetünk meg. A termékek felsorakoztatásakor a jellemző tulajdonságokat is rögzítették a kimutatások készítői. Ezekből arra következtethetünk, hogy az üvegek nagyobb része zöld színű közönséges „parasztüveg" és színtelen, áttetsző „kristályüveg" volt. A cseh—morva és lengyel üvegdíszítési technológia meghonosodására utalnak az üvegek „metszett" jelzővel ellátott megkülönböztetései. A Rákóczi-hutákban a kezdetektől fogva a lengyel mesterek tevékenysége volt a meghatározó. Mellettük hamar megjelentek a cseh—morva és német származású üvegesek, az új üvegstílus eltérjesztői is. A zborói huták magas művészi színvonalú termék-előállításra is képesek voltak. Nyilvánvaló, hogy a különleges és értékes üvegeket egyedi megrendelésekre készítették. Az épen fennmaradt tárgyi emlékanyag tanúskodik erről. Igényes kivitelről, magas művészi érzékről tanúskodik a zborói uradalom sztebnyiki hutájának üvegcsillárja, amely egykor Felsővízköz templomának berendezési tárgya volt. A négykarú, opál, kékeszöldes és mézsárga színű golyókból álló girlandok között a világítótest központi elemét velencei módra alakították ki a csillárkarokkal együtt. Divald Kornél a XIX. század végén még több hasonló, feltehetően a feisővízközi csillárral azonos helyen készült csillárt vagy csillártöredéket talált Felső-Magyarország különböző vidékein. 44 A Sáros megyei boglyárkai templomban volt egy hatalmas amfora alakú mécses, amelyet falába forrasztott gyűraiiben színes forgók, levelek és lecsüngő tarka virágok díszítettek. A Eiptó megyei Dubrava templomában két ehhez hasonló világítóeszköz létezett. A hibbei, ugyancsak Eiptó megyei evangélikus templom hatalmas velencei ízlésű csillárját a gyertyatartó karokon ékesítették virág- és levéldíszek. Hasonló csillárral dicsekedett a Zólyom megyei dubroviczai templom is. A templomok úrasztali edényei között is fennmaradtak egyedi gyártmányú, kiemelkedő értéket képviselő üvegek. Ilyen a feketekúti görög katolikus templom kelyhe, amely ma a feketevízközi üvegcsillárral együtt a bártfai múzeumban található. A feketekúti kehely formája az ezüstből vagy ónból készült kelyhekre emlékeztet. A tejüvegből formázott kehely kupája tojásdad alakú. A gömb kiképzésű nóduszhoz lefelé tölcsérszerűen kiszélesedő talprész csatlakozik. A kupán 1636-os felirat olvasható és Szent Péter és Pál opak zománcfestésű alakja látható. A felvidéki huták sajátos palackformája, a rövid nyakú, hasáb testű ún. pincetokba való palack XVI. századi eredetű. E,rre utalnak egyértelműen a levéltári források. 1542-ben fordul elő először a pincetok neve, mint Palac^k tok. 1554-ben olvashatjuk a következőket: ir Azpala%k t°kba töltettem bort higgadni", 1550-ben pedig „pinche tok myndpalack nélkül".^ A XVII. században már közismert és nagyon elterjedt edénytípusnak számított ez az üvegfajta, mint erre a vagyonleltárak utalnak. A formába fúvással készült üveg onnan nyerte elnevezését, hogy egy rekeszekre osztott láda, a pincetok szolgált az üveg tárolórészéül. Az általában 6 rekeszre osztott fedeles ládában, a lsdbélelt, kipárnázott rekeszekben a pincetokba való palackok lehetővé tették a bor biztonságos szállítását. A palackok kezdetben színtelen, áttetsző üvegből készültek. A XVII. századra az üvegek mindinkább elszakadtak a tárolóeszközüktől és önállóan reprezentatív palackokká váltak, amelyeket most már gazdagon díszítettek is. A XVII. században a cseh üvegdíszítési mód térhódításával gyakorivá vált a metszéssel, gravírozás sal, csiszolással történő ékesítésük. A fennmaradt pincetokba való palackok közül talán legszebb Krompachi Holló Zsigmond csavaros nyakú üvegpalackja, amely 1666-ból való és meglepően magas fokon reprezentálja a korszak gravírozó művészetét. 46 A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található üveg stílusjegyei alapján Sáros vármegyei hutában készült. Ezt erősíti az is, hogy a Holló család — amint erre nemesi előnevük utal —, Felső-Magyarországról Feketekúti üvegkehely 1636-ból. Sárosi Múzeum, Bártfa (Fotó: Olga Nováková)
