Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

A szekszárdi „vas diatretum", III. század. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Fotó: Dabasi András) mék-előállítás és mellette, szinte párhuzamosan egy közhasználati, „csekélyebb" művészi igényeket felmutató üvegkészítés. A középkorban ez a kétarcúság az erdei huták és a velencei modorú üveggyártásra berendezkedő officinák tevékenységében figyelhető meg. A kolostorokban készült technológiai enciklopédiák szolgáltatta ismeretek és a kolostori hutákban ébren tartott antik üvegkészítési hagyományok, tapasztalatok Európa különböző országaiban kis erdei üveghuták létrejöttéhez vezettek. Az itt folyó termék-előállítás, közhasználati üvegkészítés szolgálta elsősorban az üveg „széles körű" elterjedését. Ezek az üzemek a különböző művészi áramlatok harcában, divatos eljárások, formák, technikák alkalmazása közepette az egyes országok üveggyártásában az állandóságot, a folytonosságot biztosították. Szerepük hol elhalványult, hol pedig megerősödött. Ez a háttérbe szorulás figyelhető meg a XIII—XVI. században, amikor az antik üveg művészeti örökségét, előállítási és díszítőtechnikáját kisajátító velencei üvegipar tökéletesen formált és változatosan díszített üvegeivel meghódította Európát. Az egyes országokban követendőnek állította a velencei modorú üvegkészítést. AZ ÜVEGGYÁRTÁS KEZDETE A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN C7ÍL antik Róma az üvegfúvás technikai újítáy*. sával olcsóbbá tette a termék-előállítást, következésképpen széles körben ismertté is egyben. Augustus császár uralkodásának idejére nemcsak Itáliában, de az addig megszervezett provinciákban is sorra nyíltak meg az üvegkészítő műhelyek. A Kárpát-medence nyugati felében megszervezett Pannónia provinciában a helyi üvegipar viszonylag későn bontakozott ki. A Kr. u. 1. század végéig