Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN

Nagy Sándor-Róth Miksa: Kisleányok ablaka (Nővérek), 1913 előtt. Ólom, üveg, 40x40 cm Gödöllői Városi Múzeum (Fotó: Kresz Albert) megfelelően: 1896 után már 3—4 üvegréteget is használt. Ezek azonban vékonyan helyezkedtek el az edénytesten, így a visszamaratás nem igényelt olyan hosszú időt, mint Gáliénak vagy a Daum testvéreknek, akik legtöbbször nem színtelen, hanem színes üvegre vitték fel az egyre sötétebb rétegeiket, ezért üvegtestük színes, sokszor márványos. Nagy Sándor-Róth Miksa: Madonna, 1912 előtt. Ólom, üveg, 69,5x30 cm Gödöllői Városi Múzeum (Fotó: Kresz Albert) Sovánka István művészete a historizmusban gyökerezett, de az új üvegművészed stílusban, a szecesszk) időszakában jutott el csúcspontjára. Sovánka Gáliéval és a Daum testvérekkel ellentétben nem az új művészet megismerése révén alkalmazta az üj technikát, hanem az új technikát sajátította el első ízben, és csak fokozatosan jutott el az új stílus elemeinek megértéséig és interpretálásáig. E stílusváltást jól szemlélteti egy hagyományos magyaros stílusú tála és egy díszvázája, amelyen már a szecesszióra jellemző szeszélyes, de ugyanakkor naturáks florizmus érzékelhető. A historizáló üvegtál díszítménye két nagy kom-