Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN

a természetbeni plastika által előteremtve; ez ab­ból áll, hogy régi vagy új érdemjel vagy pénzda­rab, gömbölyű vagy másforma üvegdarabokra olly hűséggel nyomatik, hogy első tekintetben tökéletes csalódást idéz elő, csak midőn kézbe veszi az ember látja, hogy alsó fele az darabnak üveg. A zöld rozsda, a homályosult ezüst és arany, vagy verhenyes réz a legtermészetesebben van visszaadva...". 22 Az újságíró a pénzek készítője ncvene k említése nélkül közli, hogy Zahn ezzel a gyűjteménnyel kitüntetésben részesült a pári­zsi iparmű-kiálk'táson, „s azon időben volt is er­ről emk'tés téve valamelly lapban". Hogy ki volt a pénzek készítője? Erről csak egy 1885-ös közle­ményből értesülünk. Bárdos József, a Kossuch­féle üveggyárak vezetője a zlatnói gyárat méltató írásában közli, hogy „a pénzek éles nyomatúak, a milyet üvegből sehol el nem értek, hyalopeastik a neve, mellyet a Zahnnál működő dr. Pantotsek L. V. talált fel 1849-ben, s technikáját, mint titkot őrizte és magával a sírba vitte". 2 ' Bárdos tévedett, ami­kor azt írta, hogy a feltaláló meghalt. Pantotsek később, 1893 szeptemberében hunyt el Zlatnón. Abban viszont igaza volt, hogy ilyen üvegpénze­ket sehol sem csináltak és titkát máig sem ismer­jük, mert felfedezője tényleg magával vihette a sírba. Mi lehetett ez az üvegre nyomtatott külö­nös hatást keltő pénz? Valószínű, hogy a technika Ferenc Józsefet is ámulatba ejthette, mert 1858­ban az esztergomi hercegprímás egy díszserleget rendelt Ferenc József megajándékozására. A ser­legen az uralkodó mellképét üvegbe vésett me­dakonba helyezett üvegpénz örökítette meg „olly finoman volt rajta a legkisebb hajszál, a legkisebb domborulás jegyezve." A serlegről írottak alapján arra következtethetünk, hogy Pantotsek irizáló üveg készítésére törekedve alkotta kisplasztikáit azzal a szándékkal, hogy a Mildner-féle üvegek­hez hasonlóan az üvegedények véseteibe helyez­zen képeket, ábrázolásokat. A szakirodalom általánosan elfogadott véle­ményére alapozva 1856-ot tekintik az irizáló üveg feltalálása évének, vagyis a pénzérmék párizsi be­mutatásának évét. Pantotsek irizáló öblösüvegeit az 1862-cs londoni világkiáüításon mutatták be, valljuk be, nem sok sikerrel. Az 1867. évi pári­zsi világkiálk'táson már „Mention Honorable" eksmeréssel díjazták, de az újságok ennél sokkal fontosabbnak tartották, hogy Maria Nikolajevna nagyhercegnő nagy figyelmet szentelt az alko­tásoknak. 1873-ban a híres osztrák üveggyáros, Lobmeyr a bécsi világkiállítás üveganyagát bemutató szakkommentárjában már akg szól Pantotsek üvegeiről, mintha halványítani kívánta volna je­lentőségét. Ezt támasztja alá az, hogy a Lobmeyr­cég 1873 után gyors ütemben kifejlesztette az iri­záló üveget. Ezt tették az angolok, majd a csehek is. Pantotsek felfedezése ugyanarra a sorsra jutott, mint a jelentős magyar találmányok egy része. 1878-ban Görög István, „Az üvegipar" szerkesz­tője a párizsi műipari-kiállításról hazatérve kese­rűen diagnosztizálta a megmásíthatatlan tényt: „Különös benyomást gyakorol a hazai találmá­nyú irizáló üveg, mely midőn nálunk a hatvanas években dr. Pantotsek felfedezése folytán a Zahn J. Gy.-féle zlatnói üveggyártól kikerült, nem talált eksmerésre, s most, midőn Lobmeyr s a külföldi (különösen angol) gyárosoktól kiállíttatik, roppant tetszésnek és kelendőségnek örvend. Akaratlanul azon szomorú valóság jut eszünkbe, hogy saját érdemünket, találmányainkat a külföld előtt nem bírjuk eléggé érvényesíteni, hanem idegeneknek engedjük át, hogy találmányaink hasznát élvez­hesse és kiaknázhassa anélkül, hogy ezért minket kárpótolna." 24 Pantotsek fennmaradt alkotásai a historizmust erősen érvényre juttató formáik mellett különö­sen technikatörténeti szempontból roppant je­lentősek. 1866—67 között készült el a római vasa diatretára emlékeztető díszüvege. A művész üveg­edénye úgy készült, hogy a fúvott alaptestet külső felületének középső sávján gyűrűszerűén rávésett, kivésett réteggel díszítette. A kivésett gyűrű „Pax vívat Bellum not", vagyis éljen a béke, le a hábo­rúval fekrat betűi kis nyúlványokkal kapcsolódtak az alaptesthez. A betűk felül kobaltkék üvegré­teggel borítottak, s a felirat alatt az alaptesten körbefutó vésett, antik modorú palmettafríz után kissé kihajló, a belső felületen tej üveggel fedett, csip készemen áttörve csiszolt karéj olt talprész következik. Pantotsek két vasa diatretára emlé­Zay-ugróczi kancsó pohárral, XIX. század vége. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Fotó: Kardos Judit)

Next

/
Thumbnails
Contents