Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN

Fürdőpohár, 1860-70 körül. Dunántúl, Lukafa (?) Iparművészeti Múzeum, Budapest (Fotó: Kolozs Ágnes) járósága ajándékozta meg egy serleggel, hogy a nádort egykori pest-budai hivatak éveire emlékeztesse. A serleg készítője a korszak legjobb pestbudai vésnöke lehetett, neve sajnos ismeretlen. A serleg sokszögű kupájának elülső nagyméretű, négyszögletes mezőjében középen a budai Dunapart látképe található, a Pestet Budával összekötő Lánchíddal, a királyi palotával és a környező hegyvidékekkel. A vésnök 4 neves középületet, a Lloyd-palota, a Nemzeti Színház, a Császárfürdő és a Nemzeti Múzeum kicsinyített ábrázolását helyezte el a központi kompozíció sarokrészén. Az önkényuralom bukása után, a kiegyezést követően, a monarchia nyugodt, békés évtizedeiben a társadalom előkelő rétegei és a polgárság jelentős része megengedhette magának a rendszeres külföldi utazásokat és a kellemes időtöltést a birodalom közkedvelt üdülőhelyein, gyógyfürdőiben. A XVIII. század végétől felkapott Pöstyén- és Mehádia-Herkulesfürdő meüett Harkány, Párád, Balatonfüred, Trencsén-Tepkce, Szováta, Bártfafürdő és Visk-Várhegyfürdő lettek a leglátogatottabb helyek. A fürdőzés mellett szokássá vált a környék nevezetességeinek felkeresése is. A fürdőhelyeken a gyógyítás egyik módszerének a rendszeres gyógyvízivókúra számított. A fürdőhelyek és — ugyanúgy mint Ausztriában vagy Csehországban —, az üveggyártó vidékek nálunk is egybe, vagy legalábbis egymás közelébe estek, így nem véletien, hogy az üveggyártás hamar felismerte a kínálkozó lehetőségeket, és elárasztotta a fürdőhelyeket emlék- és ivókúra-poharakkal az olcsóbb kivitelűektől a gazdagon díszítettekig.

21 Ezek a poharak alakra, megmunkálásra semmiben sem különböznek a korabek üvegpoharaktól, rendeltetésük, díszítésük és fekratuk azonban sajátos. Míg más poharakon általában nincs felirat, évszám, vagy a helymeghatározást lehetővé tevő ábrázolás, addig a fürdőkúra-poharak és a fürdőhelyeken árusított emlékpoharak fekratosak, gyakran évszámosak is egyben. Ezek alapján megállapítható a poharak rendeltetési helye, sőt készítésüké is. A legkorábbi magyar fürdőkúra-poharak az 1820-as években készültek. Stílusukat tekintve egységes zárt csoportot alkotnak, vastag falukkal, kerek talpukkal. Kupájuk palástját rendszerint a fürdőhely látképe, vagy az egyes fürdő- és szállodaépületek, ivókúrázásra való forrás foglalatok, oszlopcsarnokok gravírozott képe díszíti. Jól érzékelhető ez a bártfai fürdőházat, vagy a visk-várhegyi fürdőépületeket ábrázoló poharakon, valamint a füredi fürdőház gravírozott képével ellátott ivóedényen is. Egészen szokatlan díszítési mód alkalmazását fedezhetjük fel egy bártfai eredetű poháron. A fürdőzés céljaira szolgáló, fenyőfákkal környezett és felülről nyitott deszkaépítmények finoman gravírozott képén a csiszolást ezüstözéssel kombinálták. Ez az eljárás rokon a gravírozás és az aranyozás kombinációjával, aminek emlékei Bártfa, Ránkfürdő és Tátralomnic ábrázolásain jelennek meg. Az 1850-es évektől a fürdőpoharak formája nagyon változatossá vált, de díszítési módjukra az