Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN

aranyozott rokokó keretben „Emlékül" fekrat. A parádi huta a 48-as emléket nem degradálta olcsó tömegáruvá. Ha készítettek is 48-as emlékpoharakat, akkor ezt igényesen, minőségi kivitelben tették. Szép bizonyítéka ennek egy talpán és rövid nóduszán üvegkszttel mattitott, lapokra csiszolt (facettait) kupájú talpas pohár, amelynek testén és talpazatán szabályosan beágyazott piros és zöld színű üveggyöngyök figyelhetők meg. A kupa testén aranyozott keretelésű medalionban színes, részben áttetsző zománcfestésű, olajágakkal övezett magyar címer, alatta „Éljen a Haza" felirat. A hátoldalán üresen hagyott medalion arra szolgált, hogy a leendő tulajdonos nevét és kívánságát idegravírozzák. A metszett díszű 48-as emlékpoharak többsége kehely formájú és vastag falú. Ez a megoldás talán jelzi azt, hogy egyszerű, kispénzű emberek számára készítették őket, akik saját kívánságaikat vésették az üvegbe érzéseik megörökítésére. Sokszor csak egy-egy rövidke fekrat, „Éljen a Haza", „Ne bántsd a magyart", stikzált magyar címer ékesítette a poharakat, de előfordulnak olyanok is — mint pl. egy bükki huMagyar címeres díszpohár Déri Múzeum, Debrecen 1848-as emlékpohár Herman Ottó Múzeum, Miskolc Emlékpohár, 1841. Déri Múzeum, Debrecen