Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN

Talpas üvegpohár Kossuth magyarruhás képével, 1848 körül. BTM Kiscelli Múzeum Uveggyűjteménye (Fotó: Szalatnyay Judit) fölött állt. Ösztönző hatása nem is annyira kortársaira, inkább a 40-es évek már fejlettebb tudású vésnökeire volt. Piesche kortársai Pest-Buda látképeivel, épületeivel díszített üvegeket metszettek leginkább. 1820 tájáról a pest-budai mesterek a külföldi divatot követve a gravírozott díszű üvegeiket aranyozással kombinálva tették látványosabbá. A gravírozás és az aranyozás egyesítéséből keletkezett díszítési mód lényegesen különbözött a XVIII. századitól. A XIX. század eleji aranyozott üvegek ábrázolásának témája is tájkép vagy épületillusztráció volt, amelyet vegyi úton fénytelenné Talpas pohár, színezetlen, 1860-as évek. Oldalán aranyfestésű keretben színezett, festett városkép: a tabáni Szerb templom, a Duna és a pesti Duna-part. BTM Kiscelli Múzeum Uveggyűjteménye (Fotó: Szalatnyay Judit) érdesített üvegmezőre gravíroztak. A képmezőt bemélyített keretelés határolta és a rajzolatok is erőteljesen, vonalasán vésettek. A gravírozás után a bemélyített mezőt teljes egészében fénytelen aranyozással vonták be, majd fényesre csiszolták a felületét. Ennek során a fénytelen aranyozás változadanul megmaradt a rajzolat bemélyedő körvonalaiban és elkülönült a melegen csillogó aranyozású mezőtől. Talpas pohár a Lánchíd és a Gellérthegy látképével, 1860 körül. BTM Kiscelli Múzeum Üveggyűjteménye (Fotó: Szalatnyay Judit)