Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN

Emlékpohár, XIX. század közepe. Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa Talpas pohár az egri székesegyház képével, XIX. század közepe. Párád Dobó István Vármúzeum, Eger Emlékpohár, XIX. század második fele. Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa század elején cseh hatásra egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a cseh kristálystílusú díszítési módra, és ezért már komolyabb berendezésekkel látták el az üzemeket. A köszörűpadok tengelyeit — ahol erre lehetőség nyílott — vízi energiával hajtott kerekek hozták forgásba, s így a munkás több figyelmet szentelhetett az alkotásnak, ugyanakkor nagyobb csiszolatok is végezhetővé váltak, így válhatott általánossá az edények oldalainak és talprészeinek nagyobb felületen való lecsiszolása. Az első gőzerővel meghajtott köszörülőberendezéseket 1866-ban helyezték üzembe a Ko s such-féle szinóbányai üveggyárban, Nógrád megyében.

9 Az elkövetkező évtizedekben az üveggyárak sorra áttértek az új és hatékony energiaforrás hasznosítására, ami végérvényesen teljessé tette a kristálysülus uralmát. Az üveg metszése, gravírozása különleges szakértelmet igényel. Magyarországon céhes keretek között akgha volt lehetőség a mesterség elsajátítására, hiszen a legjelentősebb céhek is az ablakozást tekintették igazi üvegesmunkának.