Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

Ez azonban téves megállapítás — mint ezt a régészeti leletek is cáfolták —, ugyanis az egyiptomiak csak a homokmag körüli eljárást ismerték. A Beni Haszán-i falképen látható figurák feltehetően fémművesek voltak.

6 A legújabb kutatási eredmények szerint az üvegfúvást az i. e. I. század végén S%idonba.n fedezték fel. A legkorábbi fúvott üvegek Toscane/ia-ban feltárt etruszk sírokból származnak az i. e. I. századból. Rómában i. sz. 20 körül jelentek meg az első fúvott üvegek, bár vannak olyan vélemények, amelyek szerint korábban, Augustus császár uralkodása idején. A XVII—XVIII. századig az üveggyártás két üvegfajtát állított elő. Ezek a felhasznált alkáliák alapján nyerték elnevezésüket: káli- és nátronüveg. Az ún. ólomüveg újabb eredetű, a XVIII. században találták fel Angliában, és az olvasztókemencék fűtéséhez nélkülözheteden volt a kőszén.

8 Az elmúlt évezredek folyamán a nátronüvegeket elsősorban a tengerparti országokban készítették. A nátronüveg előállításához szükséges szódát a tengerparti növények és tengeri algák kilúgozott hamujából nyerték. Minden antiküveg nátronüveg volt, hasonlóképpen a velencei üveg és a Németalföldön, Franciaországban, Spanyolországban velencei modorban készült üvegek is. A káliüveg a XI. századtól nyert tért, miután az Alpoktól északra a hamuzsírt kezdték olvasztóanyagként alkalmazni. A káliüveg alkáliáját lombos fák, elsősorban tölgy- és bükkfa hamujából készítették. Az ömlesztőanyagok felhasználásán túl az üveg eddigi történetében meghatározó szerepet betöltő káli- és nátronüveg közötti másik lényeges különbség az olvadt massza termék-előállítás során megfigyelhető tulajdonságában, viselkedésében figyelhető meg. A nátronüveg „puha", meglehetősen lassan dermed, s így hosszú ideig változatosan formálható. A káliüveg dermedése gyorsabb, így természetszerűleg szűkre szabottabb, behatároltabb az üvegkészítő lehetősége a tárgyformálásra. Az üveggyártást szolgáló folyékony üvegmassza alapvetően meghatározó szerepet töltött be az elmúlt évezredekben az üveg művészetében. A felolvasztott üvegmassza hőfoka döntő módon meghatározta a termék-előállítást. Az üveg minden más anyagtól különbözik abban, hogy hűlés közben folyékonysága csökken, nyújthatósága, szaknyelven szólva viszkozitása viszont növekszik. A nyújthatóság a műveletek közben bármikor előidézhető azzal, hogy újból és újból felmelegíthető az üveg anyaga. A mézhez hasonló, megolvadt üveg nyúlékony állapotban bámulatosan engedelmes anyag, s ez tekinthető a tárgyformálás alaplehetőségének. Az időszámításunk előtti évszázadig — amíg a homokmag körüli formálást alkalmazták —, az alig olvadt, képlékeny, ragadós anyag sajátosságainak kifejeződését figyelhetjük meg a kisméretű tárgyakon. Ennek feloldására alkalmaztak olyan díszítő eljárásokat, melyek az edényfalba hengerelt üvegszálakból vagy az égetett zománc színeiből komponálódtak. Az üvegművészet a fúvás felfedezéséig nem tudott kellően élni a folyékony massza viszkozitásának hasznosításával. A fúvás felfedezése tette lehetővé, hogv az üveg saját nyelvén szólaljon meg, a massza többé nem béklyózta az alkotó fantáziát. Az újból és újból felmelegíthető üvegből a korábbi időszakkal ellentétben lényegesen nagyobb tárgyak formálása vált lehetővé. A nagyobb méret, a valószínűtlenül vékony üvegfal s a fantasztikusan változtatható forma az üvegfúvásban rejlő lehetőségek megnyilvánulása. A római üvegipar elsősorban a fúvás felfedezésével és elterjesztésével hozott újat, napjainkig meghatározót az üvegművészetben, de legalább ilyen jelentőségű volt az is, hogy az új technikát a színtelen, áttetsző üvegmassza használatával párosította. A fúvás felfedezése előtt az üvegek „zavaros színűek" voltak, s ezt különféle díszítményekkel, színezésekkel takarták el. Az üveg tökéletes színtelenítését i. sz. kezdetén Alexandriában oldották meg, de a római üvegművészet tette gyakorlattá és terjesztette el. A színtelenítés elválaszthatatlan volt a színezéstől, hiszen csak tökéletesen színtelenített üveget lehetett - és lehet — káprázatos színekben megjeleníteni. Az üveg tisztátalanságát, sötét, zöld, zöldeskék elszíneződését a kvarchomokban fellelhető vasoxid okozza. Salétrom, ólomoxid és más anyagok hozzáadásával sikerült először az üveget halványsárgává változtatni, majd a kiegészítő színek fizikai elvén alapuló eljárással tökéletesen színteleníteni. Az üveg mangán-hyperoxid hozzáadásával ibolvaszínűvé változik. Az ibolyaszín és a vasoxid okozta zöld egymás hatását Idolt ja, s így válhat