Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

Üveglámpa, XIX. század második fele. Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa nagy mennyiségben gyertyatartókat. A regéci gyertyatartók formája - csakúgy, mint az ország más hutáiban készülteké — mindenben követi a fém gyertyatartók alakját. A széles, kúposán képzett vagy lapos talphoz hosszú, szépen tagolt üreges szár csatlakozik, amely a felső részén kehelyszerűen kiszélesedik. A gyertyatartókat piros, zöld, kék és fehér színekben készítették, és általában párosával vásárolták a környékbekek.

48 Nagy mennyiségben készítettek gyertyatartókat KeletMagyarországon és Dunántúlon is. Az Erdélyhez közeli szoldobágyi és a béli huták termékei között találjuk a legfőbb effajta világítóeszközt. Ezek azonban sokszor magas színvonalú, művészi termékek. Az egyébként fém gyertyatartók formáját utánzó üvegek szárába gyakran színes üvegspirálokat helyeztek. A forma metszéssel történő alakítása és tökéletesítése is jellemző ezekre a darabokra. Ugyanígy az úrkúti huta termékeinél is. A múlt század végétől a vásárokon, a búcsúkon az üvegárusok nagy mennyiségű duplafalú, üreges, foncsorozott gyertyatartót és ezzel a technikával készített másféle üvegterméket kínáltak. Ezek a foncsorozott üvegek azonban nem Magyarországon készültek, csehországi termékek voltak. Világítóeszközökről szólva itt kell beszélnünk a gyertyaöntő formákról. A hagyatéki leltárakban is sokszor előfordultak ezek az üvegből készült eszközök. Úgy tűnik, hogy Magyarországon valamennyi üveghuta foglalkozott gyertyaöntők készítésével. Ez az egyszerű hengeres üvegforma komoly segítséget jelentett a házi gyertyakészítésben. A forma szűkebbik, nyitott végéhez egy keresztbe helyezett pálcikára kötötték a kanócot, hogy feszes legyen. Majd ezt végigvezették a hengeres testen, hogy a forma hosszanti tengelyében ákjon. A formát alul agyaggal betapasztották és üregét forró viasszal töltötték ki. Ezután a formát hideg vízbe álk'tották, vagy hűvös helyre tették, hogy a faggyú kihűljön, és ezt követően a megmerevedett faggyút a kanócnál fogva kihúzták az üvegből. A XIX. század második felében a huták környéki településeken gyakori üvegtárgy volt a tányér, kormájuk korong alakú volt, bemélyített fenékrésszel, lapos és mély kivitelben egyaránt készültek. Anyaguk színtelen áttetsző üveg vagy színes üveg volt. A tányérokat egyszerű eljárásokkal díszítették. Peremükön légbuborékok futnak körbe, rátétes fonáldíszítés vagy ritkán színes zománcfestéssel apró virágmotívumok. Ezek nem voltak evőeszközök, inkább dísztárgyaknak számítottak, mint a kőedénygyárakban készített tányérok. Majdnem mindegyik alján apró fülecskét fedezhetünk fel, amely a falra akasztást segítette elő. Általánosan elterjedt az üvegből készített légyfogó is. Formájuk szinte mindenütt azonos volt. Színtelen, áttetsző üvegből készítették őket, hogy a légy könnyebben betévedjen. A légyfogó hengeres vagv kúpos teste 3 lábon állott. Felül rövid, dugóval zárható nyakrészben végződött. A korongszerű test alul visszahajló peremmel készült. Ebbe helyezték a légy becsalogatásához szükséges illatos folyadékokat, többnyire cukros levet. A légy a lábak és a hengeres test közötti részen a légyfo-