Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG AZ ÜVEG ALAPANYAGA ÉS TULAJDONSÁGAI. AZ ÜVEGKÉSZÍTÉS ALAPVETŐ ELJÁRÁSAI Cyí zokban a termék-előállítási folyamatokban, ahol döntő módon az anyag sajátosságainak kifejeződése jut érvényre, a szépség, a stílus, a forma és a funkció az előállítási technika által döntő módon meghatározott. A törvényszerűségek megítélése az adott anyag - a mi esetünkben az üveg — megismerésén alapul. Az üveg kovasav és alkáliák vegyülete. A kvarchomok (kovasav) magas hőfokon történő olvasztása ömlesztő vagy folyósító anyagok (alkáliák) hozzáadásával válik az üvegkészítés alapanyagává. Az üveg megszilárdulását egy harmadik lényeges alkotóelem, a mész biztosítja. Ez egyben növeli az üveg fizikai és kémiai ellenállóságát is, mint stabilizátor tölt be fontos szerepet. Az üveg vegyi összetételét tekintve egy rendkívüli módon komplikált, bonyolult szilikát, amelyben az alkotóelemek, az összetevő anyagok aránya variálható. Fő alkotóeleme a kovasav kvarc formájában. Az alkálifémek közül a szulfát, a karbonát és a nitrát. I ízeket az elemeket a szóda vagy a hamuzsír tartalmazza, mely anyagok az üveg története során meghatározó szerepet töltöttek be. Végül az üveg tartalmaz ólmot és cinket, karbonát vagy oxid formájában. E stabilizáló elemek mész hozzáadásával biztosítottak az üvegkészítés számára.' Az ömlesztő, folyósító anyagokat és a stabilizátort — lévén mindkettő fém — együttesen az üveget alkotó fémeknek nevezzük. Az üveg olvaszthatósága a felhasznált fémoxidok és a kovasav arányától függ, ugyanis a fémoxidok mennyisége növekedésével az alapanyagok egyre magasabb hőfokon olvadnak össze. Ha az alapanyagokban 70—75%-ot képvisel a kvarchomok — ami ideális állapotnak tekinthető -, akkor 1000 °C körüli hőmérsékletre van szükség az alapanyagok megolvasztásához. Gains P/iuius Secundus monumentáüs munkájában, a 37 kötetes História Naturálisban ír az üveg felfedezéséről. Elmondása szerint valamikor időszámításunk előtt a vihar egy nátronnal megrakott föníciai hajót vetett Szíria partjaira. A hajósok a rakomány nátrondarabjaiból és homokból készítettek tűzhelyet. Másnap, amikor a tűzhely maradványait szétkotorták, a homokban féldrágakövekre emlékeztető, csillogó, színes olvadékdarabokat pillantottak meg, vagyis a nátron