Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI
A hengeres és kúpos testű poharak zöme borospohár volt. Az egyszerű díszítésűek mellett a XIX. századtól jelentek meg a gravírozott vagy színes zománcfestéssel díszített darabok. A poharak gravírozása a XIX. században általánossá vált. Monogram, felirat, évszám, ritkábban pedig a megrendelő kívánságára növényi és figurális díszítményekkel ékesítették őket. Kedveltek voltak a romantikus díszítmények, a szív és a galambok gravírozott képei gyakran feltűnnek a paraszti használatú poharakon. Egyes hutákban a poharakat színes zománcfestéssel is díszítették. A parádi hengeres testű iveiedényeken az apró vörös szirmú, zöld levelű rózsák gyakran feltűnnek, szinte beborítják az edény teljes felületét. Az erdélyi festett virágmotívumok sokkal egyszerűbbek, diszkrétebbek. A hengeres vagy kűpos testű poharak felületén a szájperemhez közel futnak körben. A XIX. század végétől egyes üzemek (Párád és a dél-magyarországi huták) megkezdték az olcsó, és a parasztság számára tetszetős, préselt üvegpoharak készítését. Ezeken, ellentétben a fúvott technikával készült poharak sima testével, a kidomborodó díszítmények rendkívül sokféle variációit találjuk. Megjelenik Kossuth Lajos arcképe kalapban vagy kalap nélkül, névvel vagy név nélkül és születése, halála évének feltüntetésével. A millennium hamis hangulatát idézik a fekratos poharak, amelveken „Áldás hazánkra", „Isten áldd meg a magyart" és ehhez hasonló fekratokat olvashatunk. A kor politikai életének nagyságai: Andrássy Gyula, a király személye körük miniszterek, de maga Ferenc József arcképe is megtalálható ezeken a poharakon. A XVIII, század végére jcentek meg azok a hengeres vagv kúpos testű poharak, amelyeket színes üvegből készítettek. Kobaltkék, vörös, zöld, barna és színtelen, áttetsző üvegből gyártották ezeket. Erdélyben, főként a béli, FelsőMagyarországon pedig a regéci és a parádi termékek között találhatunk ilyen poharakat. Ezek azonban nem ivóedények voltak, hanem ún. mécspoharak, melveket az ország különböző részein, a katokkus lakta területeken használtak. Egy Szeged környéki adat is rávilágít funkciójukra. Ez a pohár gyertya vagv kanóc elhelyezésére szolgált, és a tisztaszobában valamelyik szentkép, főként Szűz Mária képe előtt gyújtották meg. Szokás volt az ilyen poharakban a szombat esti mécsgyújtás is Boldogasszony tiszteletére. 28 Regéc környékén — s valószínűleg más helyeken is — a falvak lakossága halottak napján gyertyát állított ezekben a poharakban. A hazafias feliratú és a mécspoharakat más, díszesen festett ivóedényekhez hasonlóan, a vásárokon, búcsúkon árusították, s a lakószobába kerülve, dísztárgyként használták őket. A komódon, a sublóton a tisztaszoba fényét emelték. A Szeged környéki tanyák paraszti lakóházainak sublótjain kaptak helyet azok a poharak, amelyeket a legények a lányoknak vásároltak a búcsúkon. Az üvegpohár-párok mintegy egykori udvarlások emlékét idézték a sublótok tetején. 29 Az üvegből készült talpas poharak előképei — mint erre utaltunk — kétségtelenül a velencei kelyhek, serlegek voltak. A velencei reneszánsz formák a német és a cseh üvegművészet hatására a XVIII. századra háttérbe szorultak. A poharak formáit a barokk tette mozgalmassá, a gótikus kelyhek, serlegek mintájára készült ivóedények váltak jellemzővé. A módos nemesség számára készült edényeken a metszés, a gravírozás és az alacsony hő fokon való színes zománcfestés jelentette a nyugtalan formákon túl a díszítményt. A talpas poharak nodusába velencei mintára színes üvegspirálokat helyeztek el, c^iikJiY, ahogyan a szoldobágyi hutában nevezték ezt a díszítményt. A nemesség körében megszokott formájú talpas poharak terjedtek el a parasztság körében is. Különbséget csak az edények falának vastagságában és a díszítmények egyszerűsödésében találunk. A XIX. század elejétől az ivóedények cuppá\án megjelentek a gravírozott díszek. I ; .zek hasonlóak voltak, mint a hengeres testű poharakon. Párádon a talpas poharakon is alkalmazták a színes zománcfestéssel történő díszítést. Azonban a legszebb talpas poharak a színezett cuppájú edények voltak, amelyeket az ország legkülönbözőbb hutáiban gyártottak. Zemplénben és Erdélyben a poharak vastag falú talprésze fölött a reneszánsz kelyheket utánzó, gallérszerű dísz figyelhető meg. A színtelen talppal szemben a cuppa kék, piros és bordó színekben készült. A Bakonyban a színtelen, áttetsző üvegből készült cuppát csepegtetett kék színű üvegszálak tették rendkívül széppé.
