Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI
Poharak Az üveg hatalmas fejlődést tett meg a közel-keleti első daraboktól a XVIII-XIX. századig. Az eltelt ezer esztendő alatt számtalan technikai megoldás született, de a poharak alapformája lényegesen alig változott. A középkori poharak nehezen megmunkálható anyagokból, fából és fémből készültek. Lapos talpból kinövő hengeres, esetleg tölcsérszerű test jellemezte a poharak alapformáját, melyek utánérzését a paraszti használatú poharak között is felfedezhetjük. A reneszánsz változtatott először a poharak formáján, s a velencei üvegművészet közvetítésével sok keleti üvegpohárforma vált ismertté P^urópában. A Közel-Keletről átvett és a velenceiek által kifejlesztett pohárformákon a XVI. század vége felé a fúvott stílus maradéktalan győzelme érvényesült. Ezek a formák tökéletesen funkcionáksak és proporcionálisak voltak, finom, elegáns kontúrokkal készültek, levetkőzvén magukról a nehézkességet, a súlyt, az esetlen merevséget. A fejlődés csúcspontja a híres velencei pohár volt, leheletvékony falával, két könnyed, lepkeszerű „szárnyával". A XVI-XVII. században ismét a középkori formájú poharakat készítették. Az egyszerű formához való visszatérés a hagyományos, nehezen alakítható anyagok újbóli alkalmazása miatt következett be. 26 A poharak formájának változásához az üveggyártás XVII—XVIII. századi fejlődése adott döntő lökést, melynek eredményeként a XIX. századra a paraszti háztartások megszokott ivóedényeinek számítottak az üvegpoharak is. A XVII. század elejétől a legkülönbözőbb pohárelnevezések fordulnak elő a hagyatéki leltárakban, hutainventáriumokban. „Fületlen lábas pohár", „sima hosszú üvegpohár", „kétfülű fedeles kristály üvegpohár", „Lábas fedeles kristály kisdedszerű pohár", „széles szájú kristálypohár", „Egybejáró sima üvegpohár", „apró fehér sima pohár", „kicsi aqua vitének való pohár", „apró hegyes pohár". Az elnevezések alapján megállapítható, hogy kétféle pohártípus készítése volt szokásban. Az egyik csoportba a velencei poharak utánzatai sorolhatók, amelyek díszüvegeket sejtetnek. Tehát a XVI. század végi velencei üvegművészet pohárformái hatással voltak a XVII. századi magyarországi huták termékeire. A másik csoportba pedig a közhasználatra szánt üvegpoharak elődjeit fedezhetjük fel az elnevezésekben. Az „egyben járó sima pohár" nyilvánvalóan az egymásba helyezhető, egybejáró ezüstpoharak mintájára készült, és formájuk csonka kúpra emlékeztetett. Az „apró fehér sima pohár", a „kicsi aqua vitének való pohár" vagy az „apró hegyes pohár" is talp nélküli ivóedényekre enged következtetni. Ezek valószínűleg lengyel hatásra honosodhattak meg. Az erdélyi és felső-magyarországi vámtételekben gyakran szerepel a lengyel pohár megjelölése. A porumbáki huta gyártmányai között is többször találkozunk lengyel pohár készítésére való utalással. Az Erdélyben gyártott lengyel poharak — mint ezt a korábban ismertetett bodrogközi pácini kastély üvegleletei alátámasztják - is az eredeti lengyel formákhoz hasonlóan, kúpos testű, talp nélkük ivóedények voltak. A lengyel típusú poharak elterjedése nem véletlen. A Lengyelországgal való közveden kereskedelmi kapcsolaton túl a lengyel munkások üveggyártásunkban betöltött szerepének is tulajdonítható e lefelé folyamatosan szűkülő, kúpos formájú pohár megjelenése, meghonosodása. Fából, fémből és kerámiából korábban is gyártottak hasonló formájú ivókészségeket. Azonban az üvegpohár formájának kialakítása sajátos technikát kívánt meg, s ennek a technológiai eljárásnak az alkalmazását vezették be a lengyel szakemberek. A XVII. század végén lengyelek bérelték a porumbáki hutát. Lengyel származásúak alapították a regéci üvegcsűrt is, és nekik köszönhetjük a termelés beindítását a bükki hutákban. Sok lengyel dolgozott a sárosi, makovicai üvegcsűrökben, és lengyelek alapították a mecenzéfi officinát is. Tehát ezek az adatok is bizonyítják, hogy a lengyelországi mesterek tevékenysége jelentős volt a XVII. században, mindenekelőtt a kúpos formájú üvegpoharak készítésére voltak komoly hatással. 27 Az ismert legkorábbi paraszti használatú üvegpoharak a lennel poharak mintájára készültek. Hengeres vagy folyamatosan szűkülő kúpos testűek voltak. Többnyire szennyezett üvegből készültek, és a poharak falának egyhangúságát ritkán rátétes fonáldísz, vagy szöggel való lyuggatással előidézett légbuborékok törték meg.
