Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

Butelia, 1829. Dunántúl, Somhegy Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém (Fotó. Oszkó Zsuzsa) változatosan történt. Készülhettek az üvegedényekhez hasonlóan színtelen, áttetsző üvegből, de lehettek színesek is. A minden komplikáltságtól mentes, egyszerű dísz úgy jött létre az edények felületén, hogy a kissé felfúvott üvegre vékony üvegfonalakat csavartak, ami az üveg teljes kifúvása során elnyújtott, félköríves mintává rendeződött az edény testén. Ha a felfúvott hólyagra helyezett üvegfonalakat felfelé való huzigálással, „fésüléssel" egymásba olvasztották, akkor így a végeredmény nyújtott, láncszerűen elhelyezkedő Butelia, XIX. század eleje. Dunántói, Somhegy Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém (Fotó: Oszkó Zsuzsa) mintázat lett. Koncentrikus körökben, láncszerűen kialakított minták mellett, függőlegesen és vízszintesen elhelyezve, rácsot képezve is alakítottak ki díszítményeket. Az edények többségének díszítésére tejüvegszálat használtak, s ezek színtelen, áttetsző üvegeken jelennek meg. De megfigyelhető színtelen alapon lila, piros, tejüveg alapon ugyancsak piros, piros alapon sárga vagy fehér fonáldísz is.

16 Az ily módon díszített butéliák már ritkábbak. Hasonlóképpen ritkaságszámba mennek azok a gömb testű zempléni butéliák is,