Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

Palackok, XVIII-XIX. század. Észak-Magyarország MNM Rákóczi Múzeuma, Sárospatak hosszúságú nyakkal ellátott palackokat gyártottak. A sötétzöld vagy színtelen, áttetsző palackokon általános volt az ovális alakú TOKAJ feliratú üvegpecsét. Ezt a palackformát más huták is átvették. A bükki hutákban, Répáshután, majd Gyertyánvölgyben is gyártottak ilyen formájú palackokat. A palackok nemcsak a borászathoz kötődve váltak általánossá, elterjedtté. Párádon rengeteg csevicéspalackot készítettek. Fáy András is megemlékezett arról, hogy 1819-ben a „savanyú vizet jól bedugott két ittzés üvegekben a fürdőnél 6 xron kaphatni." A csevice fogalma az 1840-es évektől jelentősen megnövekedett. Fél-, háromnegyed és literes palackokban árusították a gyár lerakataiban, Debrecentől egészen Kassáig. A parádi huta 1895-ben 1 millió csevicéspalackot állított elő.

8 Erdélyben pedig a borm\ forgalmazására készültek nagyobb mennyiségben palacküvegek. Több erdélyi huta tulajdonosa egyben borvízkút-bérlő is volt, és a hutában előállított üvegekben értékesítették a borvizet. Miután a palackok tartalmát elfogyasztották, természetes volt a másodlagos leihasználásuk. Pálinkától ecedg, paradicsomlétől olajig mindent tároltak ezekben a tárolóedényekben. Sőt még szenteltvizet is. A Csongrád megyei Csókán a legidősebb férfi családtag palackban vitte haza a templomból a szenteltvizet. Először a kenyeret hintette meg vele, majd az egész házat, végül pedig minden házbéli ivott a palackba töltött szenteltvízből. Szintén Csongrád megyében, Gyevin régi hiedelem volt, hog}- ha a gazda Háromkirályok vizével telt üveget tett a feje alá, akkor azon az éjszakán nem halhatott meg.

9