Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

akkor amellett hosszú időn keresztül kitartottak. Egyes formák és díszítmények mindkét időszakra jellemzőek voltak. A stíluselemek alapján a parasztüvegek első korszaka a XVII. század végétől a XVIII. század közepéig tart, míg a második periódus a XVIII. század második felétől döntő mértékben a XIX. század 50-es évekig tartott, de egyes üveghuták létfenntartásukért folyatott küzdelmét figyelembe véve még a XIX. század végéig is kitolható. Az üveghuták az uradalmi igényeket kielégítő ablaküveggyártás szorító kötelékéből kiszabadulva, meglepően változatos formájú öblösüvegekkel jelentkeztek a piacokon. Az öblösüveg-készítés kezdeti szakaszát gazdag formavilág és viszonylag egyszerű díszítési mód jellemezte. A kiszínesedés és ugyanakkor a formai szempontból való letisztulás, olyan általánosan használt üvegek, mint a borospalackok, tejes- és befőttesüvegek, korsók, poharak végső formájának kialakulása, a XVIII. század második felétől ragadható meg. A XV1L század végén és a XVIII. század elején az öblösüveg előállításában az erdélyi üveghuták szerepe volt a meghatározó. 1648-ban 19-féle edénytípust vehettünk számba, s a század végére pedig már majdnem 30-féle öblösüveget. A XVIII. század elején egyes erdélyi hutákban már több mint 40-féle öblösüveget állítottak elő. Az egyes edénytípusokon belül az űrmérték alapján is jelentős változatosság tapasztalható. A sokféle edénytípus között az egyszerű, közhasználatra szánt öblösüvegek, a vásári vagy parasztüvegek aránya mintegy 50%-os volt.

204 Az ország más részein főként a XVIII. század elején meginduló üvegkészítés csak a XVIII. század dereka tájára volt képes az eroélyihez és a keletmagyarországihoz hasonló gazdag kínálatot produkálni. A parasztüvegeken az első periódusban különböző megoldasd rátétek, fonalas díszek, s a készítő formák hatására előidézett optikai hatások jelentették a díszítményt. Az edények üvegfala az esetek többségében a vasoxiddal szennyezett anyaggal való küzdelmet tükrözi. A parasztüvegek első korszakának leglátványosabb, legdíszesebb üvegei az írásos mustrájú erdélyi kancsók voltak, amelyek azonban inkább már a díszüvegek csoportjába sorolhatók. [JEGYZETEK] 1 Vö, VERES László 1997. 45-46. 2 Vö. VERES László 1995. 16-17. 3 SZVTRCSEK Ferenc 1982. 60.; SZŐKEFALVY NAGY Zoltán 1964. 110-117.; BUNTA Magda-KATONA Imre 1983. 80. 4 KORABINSKY munkájában a következő helyeket sorolja fel, ahol üveghuták működtek: Bars megyében: Bukowina, Ncmecschin (Nemcsény); Borsodban: Cschernej (Csernely); Hont megyében Brczo, Gyügy és Derschenye (Derzsenye); Liptó megyében: Bcncdekfalva, Beschenova (Besenyőfalu), Botza; Máramaros megyében: Borkút; Nógrád megyében: Divén (Divény), Hutta; Nyitra megyében. Buschocz(?) Drahócz, Esztergál; Pest megyében: Fóth; Pozsony megyében: Hutti; Sáros megyében: Bártfa, Dubova, Gáboltó Glashütte (Szkleno), Richwald; Sopron megyében: Cshér (Csér); Szatmár megyében: Erdőd; Szepesben: Baldócz, Dubrawa; Temesbcn: Fibsch (Fibis); Trencsénben Adamócz, Kis-Kosolna, Facskó (Facschkow) és Zliecho; Túróc megyében: Budisch (Budis), Dubowa; Vas megyében: Szalonak; Zólyom megyében: Besztercebánya, Bisztra és Cschacschin (Csécsény). Vö. KORABINSKY, Johann Matthyas 1786. 5 KORABINSKY adatait és a Mária Terézia-féle leiratra érkezett válaszokat a következő munkákban közölt hutafelsorolásokkal egészítettem ki: 1. Helytartótanácsi jelentés. 2. BUNTA MagdaKATONA Imre 1983.; SZV1RCSEK Lerenc 1982.; LEHMANN Antal 1971.;TAKÁCS Béla 1970.;TAKÁCS Béla 1966.; ÉRI István 1966.; HOFFMANN, Herbert 1972.; VERES László 1979b. Az 1839. évi adatokat 1. FÉNYES Elek 1839. 6 BUNTA Magda-KATONA Imre 1983. 74. 7 FEN YES Ftek 1839. munkájában 56 működő üveghutát sorol fel az alábbiak szerint: Baranya: Hosszúhetény, Újbánya, Szentmártony; Somogy: Szentmihálvfa, Lukafa, Szent-luka; Vas: Szalonak és Léka; Veszprém: Csehbánya, Németbánya, Ürkútbánya, Pénzeskút, Somhegy; Zala: Vétyem; Sopron: Sopron; Árva: Novotti; Bars: Újbánya, Fenyőkosztolány, Skiczovo, Ebedecz, Csárad, Kistapolcsány, Aranyos-Maróth; Hont: Csábrágh, Derzsenve; Liptó: Bócza, Gombás; Nógrád: Divénvhuta; Nyitra: Aranyosd; Pozsony: KisKosolna; Szepes: Nemessény; Trencsény: Zliecho; Zólyom: Szihla, Gyetva, Végleshuta, Miklósfalva; Abaúj: Szalánc, Sompatak, Regéc, Felsőbánya; Bereg: Munkács; Borsod: Visnyó, Újhuta, Répáshuta; Gömör és Kishont: Forgácsfalva; Heves: Párád, Hasznos, Szuha; Sáros: Liptó, Sztebnik, Sarbova; Ung: Tót-Poléna; Máramaros: Técső, Ferencvölgyhuta; Ugocsa: Nagytarna; Bihar: Almaszeg, Élesd, Bél; Szatmár: Bikkalja, Ujhuta; Hunvad: Kristyor, Zalánpatak, Bikszád, Borszék; Verőce: Jankovátz, Ivanopolje, Mariathal; Zágráb: Oresje. Fényes adatait kiegészítik: DEMIAN Johann 1805.; SCHWARTNER von Marlin 1809-11.; NAGY, Ludovicus 1828.; BIELEK von Ladislaus 1837. 8 CSATKAI Endre 19.35. 11-12. 9 KOSSUTH Lajos 1842.; SZVIRCSEK Ferenc 1982. 71-72.; TELKES Simon 1895.9.;TAKÁCS Béla 1970.37-42.; SZVIRCSEK Ferenc 1974. 123-128. 10 Az egyes felvidéki hutákra vonatkozó adatokat 1. OL. C. 43. Helytt. acta seundum referentes 1781. No. 71. pos. 60.; MÉREI Gyula 1951. 116-119. 11 OL. Kamarai Levéltár. Arch. Fam. Rákóczi de Felsővadász Fasc. 36. E. Rajcsánv; 20. Fol. 9. No. 153. Arendatoriae Officináé Vitriariac Regéciensis. Vö. TAKÁCS Béla 1966a. 14.; TAGÁNY1 Károly 1900. 142. 12 TAKÁCS Béla 1966a. 15-17. 13 TAKÁCS Béla 1966a. 26-39. 14 TELKES Simon 1895. 102. 15 OL. U et C. Fasc. 5. Nr. 12. 16 TAKÁCS Béla 1970. 17 THALY Kálmán 1887. 249.; HILDENSTAB György 1910. 118. 18 TAKÁCS Béla 1966a. 66-67. 19 L. VERES László 1979a.; VERES László 1979b. 20 SZVIRCSEK Ferenc 1982. 51-52, 21 SZVIRCSEK Ferenc 1982. 56-70.; SZVIRCSEK Ferenc 1983. 213-228.