Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA
igénylő üvegdíszítő eljárások, a Mildner-üvegekre jellemző medalionok, kettős falú üvegek, jégüvegek stb. készítésére sem a mesterek, technikai felkészültségük alapján pedig a huták sem voltak felkészülve. Nem szabad, hogy a nagy technikai virtuozitást igénylő üvegek magyar tárgyú ábrázolásai megtévesszenek bennünket, mert a külföldi díszítőművészetben a magyaros témák felhasználása elég gyakori volt. A XVIII. században domináns díszítőeljárások és a korabeli társadalom ízlése, vásárlói szándéka, anyagi lehetősége között egyértelmű kapcsolat mutatható ki a hagyatéki leltárak, hutainventáriumok segítségével. A forrásokban egyre gyakrabban találkozhatunk úri üveg, paras^tüveg elnevezésekkel. Az elnevezésekhez gyakran tárgytípusok is csatlakoznak. Az úri üveg fogalma a metszett és gravírozott díszű, opak zománcfestésű üvegekkel kapcsolódik össze leginkább, valamint tökéletes anyagból készült „kristály"-nak nevezett palackokkal, poharakkal. A többi üvegféleség megjelölésénél gyakori a parasztüveg elnevezés. Egyértelmű tehát, hogy az üvegcsűrök termeléséből az úri osztály és a nép számára készített áruk mindjobban elkülönültek. A XVIII. századi gazdasági és társadalmi sajátosságokból egyértelműen adódik, hogy a jelentős számú üveghutában túlnyomórészt parasztüvegeket gyártottak, amelyek fúvással, formába fúvással készültek és a forma hatását tükröző optikai díszekkel, valamint rátétes eljárásokkal nyerték el esztétikai sajátosságaikat. A parasztüvegek időtlenséget közvetítenek felénk, hiszen gyűj tő területei a gótikus, a reneszánsz, a barokk és a rokokó stíluselemeinek, amelyeket azonban önállóan olvaszt egybe sokszor az egyes elemek felismerhetedenségéig. A parasztüveg időtálló abban az értelemben, hogy ragaszkodik a fúvott üveg stílusához, a formai szépség és a funkció egyfajta harmonizációjához. Egyet kell értenünk Borsos Béla pregnáns, időtálló megállapításával, amely a parasztüvegek jelentőségének igen fontos szerepet tulajdonít XVIII. századi üvegművészetünkben, elismerve azt, hogy e rusztikus művészet virágzása egészen az 1860-as évekig nyomon követhető. 108 „A parasztüvegeknek lényeges szerepük van abban, hogy a XVII—XVIII. századot a magyar üveg virágkorának nevezhetjük. Ezen a területen találkozunk a legváltozatosabb, legötletesebb és az általános európai formakincstől leginkább függetlenült formákkal. Itt találják nemzeti sajátosságaink legtökéletesebb kifejeződésüket. A magyar parasztüveg alkotja a maga időtlenségében az összekötő kapcsot, amelyen keresztül érintkeznek egymással az egyes fejlődési állomások, a középkor végétől egészen a legújabb korig." A XVIII. század és a következő század nagy tere a parasztüveg virágzásának időszaka. A különböző díszítőmódok emlékeit egységbe foglalja a bennük megnyilvánuló helyi, talán magyar ízlés. Minden üvegtípust reprezentáló, csoportos jellemző az erős olasz hatás abban az értelemben, hogy majd minden díszítőtechnika Itáliára vezethető vissza, de még jellemzőbb a fúvott stílus megingathatatlan uralma. AZ ÜVEGEK ÉRTÉKESÍTÉSE, A HUTÁK PIACKÖRZETEI (lí z értékesítés problematikája nagyon kedvelt téma a néprajzi szakirodalomban. A vásárok, piacok árucserében betöltött szerepét, kultúraközvetítő funkcióit az eddigi kutatások szépen feltárták, meggyőzően rekonstruálták. A kutatások során a kis- és a nagytájon belüli munkamegosztás, a termékek cseréje sokoldalúan bizonyított. Ha az e témakörre vonatkozó hatalmas irodalmat áttanulmányozzuk, csak ritkán találunk utalásokat az üvegtárgyak értékesítésére. 109 A termelés és az értékesítés az üveggyártásban is elválaszthatatlan kategóriák. Azonban ha e fogalmak időbeni érvényesülését követjük nyomon, akkor egy adott korszak gazdasági, társadalmi sajátossága határozza meg egymáshoz való viszonyukat. A XVII. században a nagy kiterjedésű domíniumok üvegcsűrjeit kimondatlanul is azzal Korsó, XIX. század eleje. Észak-Magyarország, zempléni huta Herman Ottó Múzeum, Miskolc
