Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

nes és a festett üvegeket a nép nyelvén „újkeresztény üveg"-eknek hívták. A hagyományos technológiai eljárásokat alkalmazó huták a XVIII. században és a XIX. század első évtizedeiben termékeiknek kicsiny hányadát díszítették metszéssel, gravírozással vagy színes zománcfestéssel. Ezek az üvegféleségek általában megrendelésre készültek, funkciójukat tekintve pedig dísztárgyaknak szánták őket. Aruk is tükrözte ezt, hiszen csak a társadalom módosabb rétegei engedhették meg maguknak beszerzésüket. Minden korra jellemző az, hogy a feltörekvő társadalmi réteget a gazdagság látszatát kifejező tárgyak is reprezentálnak az uralkodó elithez való csatlakozás reményében. Az üvegből készült dísztárgyak bizonyos esetekben rangot, előkelőséget kifejező divatos áruk utánzására is szolgálhattak. Az opál- vagy a csontüvegből készült edények a fajansz, majd pedig a porcelántárgyak helyettesítésére szolgálhattak. Nem véletlen tehát, hogy a rokokó porcelán hatása kimutatható, amikor az üvegek az anyag porcelánszerűségén túl zománcfestésű és aranyozott díszítményeikkel is utánozták a különös értékű tárgyakat. A fúvott stílusú Pohár lyuggatott dísszel, XVIII. század eleje. Észak-Magyarország, bükki üveghuta Herman Ottó Múzeum, Miskolc Talpas pohár, 1862. Észak-Magyarország, zempléni huta Dr. Ujszászy László magángyűjteménye üvegek egy-egy tárgycsoportjába tartozó edényeken, az üvegkancsókon, a poharakon és a serlegeken gyakran érzékelhetjük az ötvösművészetre jellemző formákat, technikai megoldásokat. A huták többségében készített termékek nagyobbrészt a korabeli társadalom középrétegének vásárlói igényeit elégítették ki. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az elit háztartásának mindennapos használati tárgyainak is megfeleltek, hiszen az ezekkel szembeni elvárás inkább a használhatóság volt. A XVIII-XIX. századi üvegek díszítményei általában egyszerű, különösebb technikai megoldásokat nem igénylő eljárásokon alapultak. A legegyszerűbb díszítőeljárásnak tűnő megoldás a szép edényforma kialakítása az üveg sajátosságát leginkább kifejező színtelen, áttetsző anyag kombinációjával. Ennek a díszítőeljárásnak az érvényesítése sokkal nehezebb, mint általában gondolnánk. Évezredeknek kellett eltelni, amíg a rómaiak megoldották a tökéletes színtelenítés problémáját és az üveg for-