Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

Pálinkásbutykos, XVIII. század közepe. Erdély Déri Múzeum, Debrecen Korsó, 1775. Erdély Déri Múzeum, Debrecen igénylő technikája miatt uralja a kompozíciót, s ha mód nyílott rá, a metszést is ily módon helyettesítették. Az üvegműve s s éget ért külföldi hatások közül jelentőségénél fogva kiemelésre méltó az opak \ománcfestéSy a színes, mindenekelőtt a kék s^ínű üveg alkalmazásának széles körűvé válása. A nyugati, elsősorban német zománcfestésű üveg hatása a XVIII. századi emlékek egy kisebb csoportjára és egy meghatározott díszítőmód termékeire terjed ki. A köz- és magángyűjteményekben gyakran előfordulnak olyan színtelen, áttetsző anyagból készült üvegek, amelyek magassága általában 13—16 cm közötti. Az üvegek többsége formába fúvással készült, négy—nyolcoldalú hasáb testűek, élein legömbölyítettek. Alacsony, rövid, sokszor ónkupakos nyakrészüket többnyire melegen ragasztották a testhez. A bütykös néven ismert üvegek pálinka, szerelmi bájital vagy orvosság tartására szolgáltak. A kész üvegtesteket utólag díszítették opak zománcfestéssel, amelyet beleégettek az üveg testébe. Az üvegművészettel foglalkozó kutatók hosszú ideig figyelmen kívül hagyták az opak zománcfestéssel díszített butykosokat, mert többségük csupán fehér, sárga, barna, vörös és zöld színű virágdíszítménye jellegzetesnek tűnő, ami alapján készítési helyük nem állapítható meg. Az emlékanyag egy része feliratos és évszámos. A kizárólag német felirattal ellátott butykosokat többen német eredetűnek vélték és emiatt zárták ki a kárpát-medencei üvegművesség emlékeiből. Nem számoltak azzal az egyértelmű ténnyel, hogy e vidéken jelentős német kolóniák léteztek és igényeiket a helyi huták is kielégítették. A butikosok figurális ábrázolásainak viseletét vizsgálva, több esetben megállapítható, hogy ezek jellegzetes magyar viseletet tükröznek. Ez bizonyíték arra, hogy a németek mellett magyarok is készítettek maguk-