Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

Majd a fenék felrepesztése következett, s a mester addig lóbálta, amíg alul nyitott teljes hengerré nem változott az üveg. A pipáról lepattintott hengert táblanyüjtó kemencében újból felmelegítették, agyaglemezen kiterítve kisimították.

1011 Az öblösüvegek gyártásakor az üvegfúvó a megolvadt masszából lényegében annyit emelt ki, amennyi a kívánt tárgy megformálásához szükséges volt. Palack készítésekor a pipa végén levő izzó anyagot gömbbé fújta, majd lóbálással megnyújtotta, hosszúkás formájúvá alakította. A tárgyformálás további műveletei már a munkapadon történtek. Az üvegfúvóknak mindig segített egy gyerek, aki a kifúvott termékek aljára vaspálcát, ragadóvasat forrasztott, hogv a pipáról lepattintva, a tárgy továbbalakítható legyen. A ragadóvas segítségéve] tudták tartani a meleg tárgyat, hogy éles, még deformálódott száj részét simává alakítsák, fület helyezzenek a tárgyra vagy pedig olyan díszítményekkel (rátétek, üvegfonalak) lássák el, amelyeket csak ekkor lehetett alkalmazni. A kész üveget a ragadóvas segítségével vitték el a hűtőkemencébe, s hirtelen rántással, mozdulattal távoHtották el a vasat a tárgy aljáról. A XVII—XIX. századi üveghutákban készült termékek alján mindig felfedezhető a ragadóvas nyoma, egy köldökszerű repedés, amelyet az üvegek köldökének is neveztek. A hutaleltárakból kiderült, hogy az egyes üzemekben üvegkészítő formákat is használtak. Az öblösüvegek fúvással történő előállítása viszonylag komoly szakértelmet kívánt. A Magyarországra bevándorolt mesterek természetesen saját országaikban nem tartoztak mindig a legkiválóbbak közé. Láttuk, hogy néhány év, évdzed után a huták környéki falvak jobbágyai közül is többen üvegkészítőkké váltak. Lényegében a formák gyakori alkalmazása a hutában dolgozó szakmunkások felkészületlenségéből is következett. Ugyanis jóval egyszerűbb feladat volt az üveget egy előre elkészített formába fújni, mint szabadon kialakítani a tárgyak alakját. Másrészt az üvegkészítő formák alkalmazása gyorsította is a termelést, s később, amikor kötelezővé vált a hiteles üvegek gyártása, segítette a pontos mérettartást. A formák segítségével nagyon gyakran az üveg díszítését is el lehetett végezni, ha a „fazékcsinálók", formakészítők már eleve mintázatokkal készítették a formákat. Az öblösüvegek mennyiségének kifejezésére a hutákban többféle megjelölést használtak: kopa, köteg, schok, bnnd. Mindegyik mértékegység egy meghatározott számú és űrmértékű öblösüveg együttesét fejezte ki. Egy schok öblösüveg alatt általában 60 db, összesen 30 liter űrtartalmú edényt értettek. A bund mértékegységét fehér öblösüvegekre használták inkább, egytized schokot jelentett, átlagosan 3 darab egyliteres edény. Ha zöld üvegre alkalmazták a bund mértékegységet, akkor egyhuszad schokot fejezett ki, azaz átlagosan összesen 3 db 1,5 liter űrtartalmú üveget.

101 MŰVÉSZETI HATÁSOK, JELLEGZETES DÍSZÍTŐELJÁRÁSOK (Jí XVII. század utolsó, valamint a XIX. század második, harmadik évtizede közötti időszak emlékanyaga a velencei és a nyugat-európai üvegművesség elemeit összetartó kohézió hatását tükrözi. A Kárpát-medence eltérő fejlettségű, változatos társadalmi szerkezetű térségeiben alkalmazható és alkalmazkodó művészi hatások, technikai megoldások, díszítőeljárások révén jellegzetes arculatot mutató üvegművesség fejlődött ki egyedi, speciális vonzásokkal is gazdagodva. A XVIII. század elejére a velencei üvegművészet közvetlen vagy közvetett hatása teljesen megszűnt. Az utolsó itt dolgozó velencei mesterek 1630 táján tértek vissza Erdélyből szülőföldjükre. Főuraink közül dokumentumokkal igazolhatóan II. Rákóczi Ferenc vásároltatott magának utoljára velencei üvegeket. Öt követően már csak cseh kristályüvegeket szereztek be a társadalom előkelőségei a bécsi üzletekből. A velencei üvegművészet iránti érdeklődés utolsó, konkrét megnyilvánulásait az Ung és a Szatmár megyei huták tevékenységeiben fedezhetjük fel. Bercsényi Miklós, II. Rákóczi Ferenc fejedelem hűséges embere behatóan foglalkozott az üvegművesség mesterségének elméleti kérdéseivel. Hogy e tudománynak minden fortélyát elsajátítsa, megvásároltatta a híres olasz arkanista Antonius Netius