Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FÉMIPAR - Vashámorok, kovácsok, cigánykovácsok (Spóner Péter)

polgárok állították fel az első vashámorokat.

3 Az ezt követő évtizedekben Kassa város polgárai is igyekeztek bekapcsolódni a vaskohászatba, mind a jászói prépostság, mind Gömör és Szepes vármegye területén. A 16. század elején az egyes polgárok vállalkozásain kívül maga Kassa városa is vashámort építtetett Abaújban, hogy megkönnyítse a város és a városi kézművesek vassal való ellátását. A hámor és a körülötte létrejövő település a Kassahámor nevet kapta, melynek első említése 1507-ből származik.

4 A hámort többnyire bérlők működtették, de időnként a város saját kezelésébe vette, igaz, ekkor sem tudta a kassai vasiparok nyersanyagszükségletét teljes mértékben fedezni. Abaúj vármegye legjelentősebb vasipari központja Mecenzéfen jött létre, ahol 1595-ben már négy vashámor működött.

5 Borsod és Zemplén vármegyékben is történtek kísérletek hámorok létesítésére, de nincs adatunk arra vonatkozóan, hogv sikerült volna a 18. századig ténylegesen, hosszabb időn át működő hámort létesíteni. így a régió vasigényét a diósgyőri hámor 1770-es üzembe helyezéséig elsősorban a gömöri és az abaúji vashámorok elégítették ki. Aliként a vasipar első központjai, úgy a kovácsipar első céhszervezete is Abaúj megyében jött létre a régióban. Elsőként a kassai kovácsok nyerték el privilégiumaikat. A céh szabályzatát 1527-ben vezették be a városkönyv erre a célra szolgáló részébe, melyet 1550-ben és 1601-ben a bíró és a városi tanács újra megerősített.

6 A mecenzéfi kovácsmesterek 1639. december 12-én nyerték el kiváltságlevelüket. A német nyelvű céhlevél 27 cikkelyben rögzítette a céh legfontosabb szabályait. A mesterré válás feltétele volt, hogy a vándorévek letöltése után a kovácslegény köteles volt egy évet valamelyik mecenzéfi mesternél dolgozni, majd ennek letelte után el kellett készítenie a mesterremeket, melvhez a céhtől kellett kereket kérnie. Ha megkapta... a kereket a céh sapkása szerint be kellett fednie vassal és egy fejszét kellett elkészíteni. Ha sikeresen teljesítette a mestervizsgát, akkor a céhtagságot kellett megvendégelnie, majd a céhkasszába 4 magyar forintot, a templomnak pedig 3 font viasz árát kellett befizetnie. Tekintettel arra, hogy a céh kiváltságait a jászói prépostság erősítette meg, a céhnek senki sem lehetett addig a tagja — legyen az illető akár országunkból, akár külföldről való — amíg el nem határosa magát arra, hogy az. igaz ^ katolikus vallást követi. A céh első két céhmestere Krupitzer Mihály és Schmied János volt.

8 1642-ben a kassai, lőcsei, bártfai, eperjesi és kisszebeni kovácsok is megerősítették a céhalapítást. A mecenzéfi kovácsoknak küldött levelet a kassai céh pecsétjével látták el és a kassai céh részéről Tengyelfalnssi Tamás első céhmester mellett Balogh István, Jászay András és Pölsöczy György kovácsmesterek írták alá.

9 A mecenzéfi kovácsok gyakran megfordultak a hegyaljai mezővárosokban is, néha hosszabb időt eltöltve az adott településen, ahol általában szerszámkovácsként dolgoztak. Sátoraljaújhelyen 1618—1622 között olyan nagy számban éltek, hogy önálló közösséRo^snyói kovács-, lakatos-, fegyvergyártó-, óráscéh behívótáblája (Rozsnyó, BMR) A homonnai kovács-, lakatos- és kerékgyéirtócéh heh// 'ótáblája (Miskolc, HOM)