Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
FAIPAR - Asztalosok (Veres László)
az álló, vagy falon függő fogasok és stelázsik. Az utóbbiak a fogas és a szekrény funkcióját egyaránt betöltötték. Az inventáriumokban a bútorok festésére utaló adatok is gyakran előfordulnak. Az almáriumok fenyőből, cseresznye- vagy diófából készültek kék, barna, veresbarna és diószínben. A nyoszolyák legtöbbje a dió színezetét adta vissza, de már előfordul közöttük a „kék színű" vagy „czifra" mintázatú is, ami minden bizonnyal valamilyen színes virágmotívummal való díszítést jelent. Az ülőbútorok között is megtaláljuk a kék színnel és „czifrázással" díszítetteket. A fogasok és stelázsik általában barna, zöld vagy fekete színűre festettek voltak. A gazdag néprajzi szakirodalmi közlések alapján joggal feltételezhetjük, hogy a leggyakoribb tárolóbútornak minősülő ládák nagyobb része festett díszítésű volt. Ám ennek ellentmondanak a levéltári források és a rendelkezésünkre álló tárgyi emlékek. A viszonylag nagy számban fennmaradt céhládák általában kék és diószínűek. Ilyen díszítésű ládákat említenek általában a hagyatéki leltárakban is, és csak néha fordul elő a „czifra díszű" megjelölés. A bútorok festésének kérdése átvezet bennünket az asztalosmesterek hierarchiájának vizsgálatára. 1813-tól — az országos céhvizsgálatok időpontjától — egyre több jel utal arra, hogy megkülönböztették egymástól a társadalom különböző rétegei számára termelő asztalosokat. A források különbséget tesznek a megrendelésre dolgozó és vásározó mesterek között. Az 1810-es évektől szaporodnak meg a festett, cifra díszítésű bútorokra vonatkozó adatok, ami minden bizonnyal a falusi lakosság igényeit kielégítő vásározó asztalosság rendkívüli fejlődésével áll összhangban. A 19. század utolsó harmadára Borsodban és Zemplénben az asztalosok kétharmada volt vásározó iparos. Az 1872. évi ipartörvény életbe lépése után Miskolcon 37, Tokaj-Hegyalján pedig 47 asztalos tömörült ipartársulatba. Következésképpen a vásárokra termelők száma 50—60 között volt. 29 Sátoraljaújhely, Sárospatak és Tokaj mesterei jellegzetes kék és rózsás parasztbútoraikkal a Hegyalján, a Bodrogköz és a zempléni Hegyköz falvaiban kereskedtek, 3 " Miskolc iparosai pedig a Sajó- és Hernád-völgyi falvak, a Bükkalja és Dél-Borsod vidéke települései lakosságát látták el bútorokkal. Az itt is hagyományosnak tekinthető kék színű festést szinte teljesen felváltotta a színes Festett fogas, 1773. (Miskolc, HOM)
