Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FAIPAR - Asztalosok (Veres László)

Asztalosok Magyarország északkeleti régiójában a nyugati típusú fűrészmalmok elterjedésével egy időben a felvidéki városokba betelepített németek voltak az asztalosmesterség első művelői. 1459-ben már létezett Kassán a képírók, kerékgyártók, esztergályosok és asztalosok céhe,

1 ami jelzi, hogy a deszkából készült bútorok készítői viszonylag nagy számban voltak jelen szabad királyi városban is. Az as%fatgyártó elnevezés elsőként 1464-ben bukkan fel a leleszi konvent egyik bizonyságlevelében, amiből arra következtethetünk, hogy a mesterek eleinte egyetlen bútorféle, az asztal gyártására specializálódtak.

2 Kassa mellett a szepességi városok lakossága és a bányavidékek átlagon felüli színvonalon élő polgársága is igényelte az új bútorokat, ezért közösségeik elősegítették készítőik betelepülését. Lőcsén 1600-ban, Késmárkon 1606-ban, majd pedig Rozsnyón 1630-ban alakult meg az asztalosok céhe.

3 Időközben Kassán is önállósultak az asztalosok az egykori vegyescéhből kiválva. Ez egyes vélemények szerint 1571-ben, míg más nézetek szerint 1641-ben történt meg.

4 A Kassa és Rozsnyó térségétől délebbre elterülő tájegységeken a fafeldolgozó ipar lassú differenciálódása miatt — amely több okra vezethető vissza —, az asztalosmesterség nagyon lassan eresztett gyökeret. A 16—17. századi Zemplén vármegyei összeírásokban csak nagyon ritkán fordul elő As^talgiarto, A%talgiartó, As%taljaríó családnév, ami a mesterség meglétére utal. Sárospatak 1567. évi urbáriumában Joannes Beölcheös neve az asztalosság rokonmesterségének meglétére utal. Az 1570. évi urbáriumban a bölcsős mellett megjelenik Asztalgyártó Imre és még további három asztalgyártó neve.

5 Ezt követően a bölcsősmesterség megszűnt, és az asztalosok ekkor érték el legmagasabb számukat. 1586-ban Astal Giarto Benedek, 1597-ben pedig Aztalgiartó István újonnan betelepült mesterek nevét őrizték meg a források.

6 A 17. századi összeírásokból aztán fokozatosan eltűnt a név és vele együtt a mesterség is. Hasonlóképpen történt ez Újhelyen, Tállyán és Tokajban is. A 17. századi források csak Borsiból és Tokajból őriztek meg iparűzésre utaló nyomokat. Borsi 1638. évi, és Tokaj 1639. évi inventáriumában szerepel asztalosműhely, A^talos ha^p felszerelés feltüntetése nélkül.