Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉPÍTŐIPAR - Üvegesek (Veres László)

üvegtányérok, köpülő fedők, m e c s c s e k, lámpák. A különleges rendeltetésű üvegek fogalomkörébe azok a produktumok tartoztak, amelyek az üvegkészítők fantáziájának kimeríthetetlenségét bizonyították. A tréfás (vexír) üvegektől a keresztelőkancsókon át a cumisüvegig bezárólag változatos formájú és funkciójú tárgyak sorakoztathatóak az üvegtermékek e csoportjába.

14 Az öblösüvegek gyártása azonban soha nem szorította háttérbe az ablaküveg-készítést. Az üvegkészítő központokra támaszkodva a 18. században számottevő üvegesipar jött létre Északkelet-Magyarországon, megtörve ezáltal Kassa hegemón szerepét. Az üvegesmesterek először Kassán tömörültek céhszervezetbe. A 14. századtól az asztalosokkal együtt alkottak céhet. Az üvegesek 1714-ben váltak ki a vegyes céhből és alakították meg önálló iparos szervezetüket. A város tanácsa 1714. december 20-án adta ki az üvegesek 24 cikkelyből álló német nyelvű céhlevelét.

15 Zemplén vármegyében, Sátoraljaújhelyen 1727-ben alakítottak az üvegesek a lakatosokkal, asztalosokkal és késcsinálókkal közös céhet. Remek-előírásuk a kassaiakéval egyezett. Az üvegesmester „Tartozik egy szép ólomban foglalt gömbölyű Lámpást csinálni annak rendi szerint".

16 Borsod vármegyében viszonylag későn, csak 1844-ben lépett üvegesmester az 1799-ben alakult miskolci asztaloscéh tagjainak sorába. Ezt követően azonban a vegyes céhnek 48 üveges tagja lett, akik között 28 település landmaistereit is megtaláljuk.

17 A 18. századtól a céhes üvegesmesterek száma folyamatosan növekedett, de korántsem olyan mértékben, mint ezt az életmód változása megkövetelte volna. 1829-ben Abaújban 47 üvegest vettek számba a céhesmesterek összeírásakor. Borsod vármegyében 36 volt a számuk, Zemplénben pedig mindössze 2. A zempléni üvegesmesterek létszámát kétkedéssel kell fogadnunk.

18 Biztosra vehetjük azonban, hogy a valós szám semmiképpen sem haladta túl a borsodi vagy az abaúji mesterek számát. Az üvegesmesterek számának alakulását döntő módon befolyásolta az, hogy az üveghuták szomszédságában kialakult hutatelepülések népessége háziiparszerűen foglalkozott üvegezéssel. A Bükk hegységben Ohuta (Bükkszentlászló), Újhuta (Bükkszentkereszt) és Répáshuta lakosságának egy része a mindenkori működő hutából vásárolt üvegekkel vándorolva elégítette ki a városok és falvak népességének igényeit. Miskolcon és közvetlen környékén már a 18. század derekától kimutatható a hutás üvegesek tevékenykedése. Ez ad többek között arra is magyarázatot, hogy Miskolc 1770-ben készült iparos-összeírásában mindössze egyetlen üvegesről szólnak. Továbbá arra is, hogy 1844-ig nem volt céhes üvegesmester a városban. A hutatelepülés üvegesei a helyi igények kielégítésén túli szerepvállalását bizonyítja, hogy az Északi-középhegység peremvidékein és az Alföld középső részein lévő településein is rendszeresen munkára leltek.

19 A zempléni hutatelepülések vándoriparosai is szűkebb Talpas pohár gravírozott dísszel (Miskolc, HOM)