Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉPÍTŐIPAR - Ácsok, tetőfedők és bádogosok (Gulya István)

A 18. század második felétől a nemesek és a kereskedő polgárok is egyre több megrendelést adnak az építő szakembereknek. 1772-ben Rósa György görög kereskedő az általa bérelt házban felújítási munkákkal bízza meg Joseph Oppenrieder ácsmestert és Joseph Perghoffer zsindelyezőt.

21 1783-ban nemes Tőrös Tamás szintén Oppenrieder ácsmestert fogadja fel épülő háza munkálataihoz.

22 A szakemberek számának gyarapodását jelzi, hogy az 1770-es adóösszeírásban 12 ács- és 2 bádogosmester szerepel.

21 Érdekes ugyanakkor, hogv mindössze 3 év múlva, a miskolci kőműves, ács és kőfaragó egyesült céh megalakulásakor csupán egyetlen ácsmester lép be a céhbe, a már említett Joseph Oppenrieder.

24 Meglehet, hogy az 1770-es összeírásban szereplő 12 ács nem mind mester volt valójában, de az is elképzelhető, hogy a többiek más céhbe tartoztak, vagy a diósgyőri kamarauradalom alkalmazásában álltak, ezért nem lettek a miskolci céh tagjai. Nincsenek adataink arra nézve, hogy honnan származhattak a 18. század végéig a forrásokban szereplő céhtagok (Joseph Oppenrieder, Joseph Wünzinger, Martin Küntzl, 1802 után céhmester), akik neveik alapján legalábbis német ajkúnak tekinthetők.

21 A püspöki, esetleg a diósgyőri koronauradalmi építkezések vonzották őket a vidékre német területről, vagy pedig Egerből, Kassáról, esetleg más, céhekkel rendelkező királyi városokból települtek át? Kassán, Lőcsén, Eperjesen, Egerben, Gömör megyében a török kor végén már működnek ácsmesterséget is magukba foglaló építőipari céhek. A térség legjelentősebb kézműipari központjától, Kassától független miskolci céh alapítása jelezheti az igények növekedését, ami az ácsmesterek számának gyarapodását, valamint a verseny erősödését eredményezte. A céh Kassától való függetlensége természetesen nem jelentette azt, hogy egyes mesterek vidéki mesterként, landmajszterként ne kapcsolódhattak volna a kassai céhhez. Elképzelhető, hogy a 18. században, a miskolci céh alapítása előtt a városban dolgozó mesterek a kassai céh tagjai voltak, ahogyan később a miskolci céhnek is voltak más megyékben landmajszterei.

26 Helyi céhszervezetek híján a kisebb települések mesteremberei kénytelenek voltak távolabb székelő céhekbe állni, vagy vállalni a kontárkodás következményeit. A 19. század első felében a térség több városában is alakultak építőipari céhek: Rozsnyón 1819-ben kap privilégiumot az ács-, kőműves-, kőfaragó-, lakatoscéh, Rimaszombatban 1820-ban ács-, kőműves-, molnárcéh működik, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon valamikor az 1820-as években alakítanak vegyes építőipari céheket, Abaújszántón ácsmesterséget is magába foglaló vegyescéh működött a század közepén.

2 Jelzi, hogy egyrészt volt elég mester a testület létrehozásához, másrészt a mesteremberek egy része, nyilván gazdasági megfontolásokból szükségesnek tartotta a céhalakítást. Az építők számának emelkedését csak a céhek akadályozhatták: tagjai valószínűleg limitálták az egy időben mesterként működő tagok számát, ami elősegítette, hogy mindegyiküknek jusson elegendő olcsó A rozsnyói ácscéh behívótáblája (Rozsnyó, BMR)